csapó kettő :)

van még bő 40percem pötyögni. bár mire elkezdtem minden gondolatom semmivé lett.
Ami még biztos,hogy megint nekifutok elbaszott kis világom viharainak leírásának. majd menet közbe lesznek előzmények,nincs túl sok kedvem bepötyögni ide a 29évem minden szarságát. pedig de jót tenne az nekem...a pszichológusom imádná.én kevésbé. mert van olyan amire az ember nem akar,nem mer emlékezni. radírozunk,cenzúrázunk...vagy csak takargatunk. én többnyire takargatom azt a sok mindent.
újabb mélyrepülés van...talán ezért indítottam új "naplót". örülnöm kéne. tulajdonképp nincs akkora baj. megint csak rázoomoltam. van hol lakni végre,egyenlőre minden napom megoldva a mai legalábbis biztosan...talán ennyivel be kéne érni. szeretnek és szerethetek. akkor hol a hiba??? pont itt.

jön egy átlagosan pocsékul induló nap,szokásos google megnyit ,győr albérlet,tíz oldal átfut...aztán ott az a hirdetés. ami nevetésre kényszerít. órák múlva mikor a feladom határát súrolom előveszem a számot ..kicsörög. megduma egy délutáni időpont. annyira nem reagálom túl..mint semmit se. elmegyek. ajtót nyit ..aztán beszélni kezd..és...megtöri azt a sötét szomorúságot itt bent. nevetek..hónapok óta először...úgy szívből. soha nem találkoztam még hasonlóval. ilyet az ember ritkán tapasztal..filmekbe látod. tudod az mikor az van h azt érzed h én őt ismerem....nem vagyok egy nyálgép,szóval ezeket a gondolatokat is szépen elhessegettem. na de az élet az már csak nagy poéngyáros.) a facebook meg csuda egy találmány. bejelölt. első levél albi téma,talán a második is. aztán már csak beszélgettünk..beszélgettünk facebookon...majd személyesen,órákat telón...nem tudtam mi ez...öszintén szólva most sem tudom. tudtam,azt biztosan tudtam h ugyan azt érzi,mint én.  na a lényeg hogy egy hónap után kiadta a szobát,jöttem ..és felfordult az egész kis világom. hónapok kellettek ahoz ,hogy rendet rakjak..mélypontok,gyógyszerfüggőség,menekülés,túladagolás,pszichiátria,zártosztály,csalódás,újabb csalódás...de felálltam..erre minden megint egy nagy katyvasz lett.  nem ez rossz szó. szimplán beparáztunk. nem is tudom ki fél jobban.. ő bátrabban válalja..én mint mindíg próbálom tartani a látszatot hogy én ennyitől nem futamodhatok meg ,én attól bátrabb vagyok. vicc az egész...én tudom hogy ő Az,ő tudja,hogy talán én....és mégis...mégis annyi mindenen vagyunk már túl,hogy félünk szeretni. pedig ez az egész varázslat..ilyen nem történik minden nap. az ember nem találja meg minden nap azt az embert akinél azt érzi,hogy megérkeztem,akinek a puszta gondolatától mosolyra görbül a szája..és a szíve is. elakadtunk. pedig csak pihenni kéne. pihenni úgy hogy kizárjuk azokat az átkozott félelmeket. nekem elég ha megölel...akkor már nem akarok menekülni ebből a világból.

kb itt tartok most...már látom hogy a mesék lehetnek igazak...csak még gyúrni kell rá,hogy "hepiendes" legyen :) és akkor majd tényleg úgy leszünk,mint a borsó meg a héja :)))