na ez az ami ebből soha nem lesz. eléldegélnék én vele esküszöm így ,hogy beteg. de úgy ,hogy nem érnek az emberhez nem lehet élni. márpedig ő nem nyúl hozzám. nappal még meg-meg ölelet. de az is amolyan baráti volt,az a tűz aminek ott kelett volna lenni sehol sem volt. estére meg még ez is eltünt. ha az ágy közelébe kerültünk off-on volt. 40centire feküdt tőlem és a világért se érintett volna meg,a szexről meg már beszélni se akarok. az utolsó próbálkozást ő kezdeményezte azt hiszem majd egy hete. de pont mikor az ember kezdett belemelegedni ,akkor megállt és azt hiszem kiszárdt a szája vagy kicserepesedett vagy mivel kezdett foglalkozni. ettől azért már mindenki sírna. olyan mintha én menet közbe megálltam volna hogy hopp várj már szivem asszem beszakadt a körmöm.....röhej.na azóta semmi sem történt. de ezen nem lepődök meg mert az egészet csak én akartam.a szex nem istennek tetsző dolog. végül is fasza az egész mert hát simán mászkálhatnék csupaszon is akkor se kívánna meg. már csak nagyon néha suhan át az agyamon ,hogy talán miattam ,hogy kevés vagyok,hogy nem vagyok elég jó nő. de mindenki nyugtatgat meg emlékeztet ,hogy igenis jó vagyok. nem látszik rajtam a 3gyerek,azt kaptam meg eddig akit akartam. nehogy egy ilyen ember rombolja a nullára az önbizalmamat.
a másik probléma,hogy úgye én segíteni akartam neki. beteg vagyok tehát tudok pár titkot ami segít ha megpróbálja az ember és valóban jobban akar lenni. adtam neki vagy 10 tippet. a két hét alatt. egyet,egyetlen egyet sem próbált ki. de azt mondja gyógyulni akar. akkor hogyan?? a gyógyszer kevés,minden csoda kevés ha ő nem teszi oda magát kőkeményen. nem is tudom mit gondolt ,hogy majd évekig várom,hogy ő változtasson a hozzá állásán? áh!! én ahoz már fáradt vagyok túl sokat kaptam az élettől ,hogy megint kibírjak egy pocsék kapcsolatba,éveket hónapokat. egy olyanba ahol csak én adok,de még azt se nézik szarba se. nem figyel rám. csak róla beszélgetünk én sehol nem vagyok. sehol. még a nevemet se mondta ki soha nem szólít sehogy. gvan gyere már légyszi ,csináld már meg légyszi ,meg hasonlók. de a nevem sosem hagyja el a száját. nekem ez fura. edig mindig megkaptam a jól bevált becenevek egyikét voltam már mókicától kezdve a pinásomig minden,lényeg ,hogy szólítottak valahogy. ő sehogy. igen most belém lehetne állni,hogy ezt az elején nem vettem észre?? hát nem. az egészet betudtam annak ,hogy szégyenlős kicsit és ez a kezdeti nehézség. majd túl lesz rajta stb. de ez csak egyre rosszabb. tegnap majd 24 óra hanyagolás után végre hozzámszólt. azt mondta szüksége van rám. kérdeztem ,hogy ugyan miért?? hát okfejtés nem volt. viszont olyat hallottam ,hogy besírtam. szóval az elmélet a következő: ő meg a segítői vagy kik, akik persze csak a fejében léteznek kitalálták az én figurámat ,megalkottak, neki. vááááááááá!!!!!!!! engem anya meg apa alkotott!!!!! ember vagyok bassza meg!!!! meg mi ez az egész ,hogy alkottak??? még csak nem is csak ő!! akkor ha fölösleges leszek akkor elpusztítanak?? vagy ,hogy a faszomba fog ez műkszeni??? anyának ezt az egészet nagyon félve mondtam el. olyan jó volt tudni ,hogy anya megpihenhet kicsit mert kezd helyre jönni azéletem. szerették a csabit. úgy gondoltam ,hogy ha azt mondom ,hogy én ezt nem tudom csinálni akkor haragudni fog. de örülök mert nagyon megértő volt. legalább ettől nem kell paráznom,ha becsukom magam mögött ezt az ajtót. ma még megyek sóginőmhöz. ő pszichiátrián dolgozott ilyen betegek között,ha esetleg tud adni valami használható tanácsot ,hogy hogy kell a skizokat kezelni ,hogy élni lehessen velük akkor maradok,de ez az utolsó próbálkozás. én mindent beleadtam. akartam ezt a kapcsolatot....
a másik probléma,hogy úgye én segíteni akartam neki. beteg vagyok tehát tudok pár titkot ami segít ha megpróbálja az ember és valóban jobban akar lenni. adtam neki vagy 10 tippet. a két hét alatt. egyet,egyetlen egyet sem próbált ki. de azt mondja gyógyulni akar. akkor hogyan?? a gyógyszer kevés,minden csoda kevés ha ő nem teszi oda magát kőkeményen. nem is tudom mit gondolt ,hogy majd évekig várom,hogy ő változtasson a hozzá állásán? áh!! én ahoz már fáradt vagyok túl sokat kaptam az élettől ,hogy megint kibírjak egy pocsék kapcsolatba,éveket hónapokat. egy olyanba ahol csak én adok,de még azt se nézik szarba se. nem figyel rám. csak róla beszélgetünk én sehol nem vagyok. sehol. még a nevemet se mondta ki soha nem szólít sehogy. gvan gyere már légyszi ,csináld már meg légyszi ,meg hasonlók. de a nevem sosem hagyja el a száját. nekem ez fura. edig mindig megkaptam a jól bevált becenevek egyikét voltam már mókicától kezdve a pinásomig minden,lényeg ,hogy szólítottak valahogy. ő sehogy. igen most belém lehetne állni,hogy ezt az elején nem vettem észre?? hát nem. az egészet betudtam annak ,hogy szégyenlős kicsit és ez a kezdeti nehézség. majd túl lesz rajta stb. de ez csak egyre rosszabb. tegnap majd 24 óra hanyagolás után végre hozzámszólt. azt mondta szüksége van rám. kérdeztem ,hogy ugyan miért?? hát okfejtés nem volt. viszont olyat hallottam ,hogy besírtam. szóval az elmélet a következő: ő meg a segítői vagy kik, akik persze csak a fejében léteznek kitalálták az én figurámat ,megalkottak, neki. vááááááááá!!!!!!!! engem anya meg apa alkotott!!!!! ember vagyok bassza meg!!!! meg mi ez az egész ,hogy alkottak??? még csak nem is csak ő!! akkor ha fölösleges leszek akkor elpusztítanak?? vagy ,hogy a faszomba fog ez műkszeni??? anyának ezt az egészet nagyon félve mondtam el. olyan jó volt tudni ,hogy anya megpihenhet kicsit mert kezd helyre jönni azéletem. szerették a csabit. úgy gondoltam ,hogy ha azt mondom ,hogy én ezt nem tudom csinálni akkor haragudni fog. de örülök mert nagyon megértő volt. legalább ettől nem kell paráznom,ha becsukom magam mögött ezt az ajtót. ma még megyek sóginőmhöz. ő pszichiátrián dolgozott ilyen betegek között,ha esetleg tud adni valami használható tanácsot ,hogy hogy kell a skizokat kezelni ,hogy élni lehessen velük akkor maradok,de ez az utolsó próbálkozás. én mindent beleadtam. akartam ezt a kapcsolatot....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése