az van,hogy most elméletileg kurva boldognak meg elégedettnek kéne lennem mert ,hogy mindenki arra vágyik ami most nekem megvan. de én sosem vágytam erre. ez a nagy igazság. ez a langy élet nem fér össze velem a MŰ dolgok meg főleg nem. megszoktam,hogy pörgés van. most meg nincs. de nem ,hogy nincs,hanem olyan mesterkélt szitukba keveredek amiktől visítanom kellene. emberek vagyunk az isten szerelmére már!!!!! élni kéne,szabadon engedni magunkat. ösztönösnek lenni néha. megvan az ideje annak mikor felveszi az ember ezt a műanyag tökéletes szerepet de nem itthon ahol igazán ÉN-nek kéne lenni. hát hol az istenbe engedjem el magam ha nem itt? ha nem azok mellett akik szeretnek?? ez nem élet. ettől én megfulladok.
az a baj,hogy......hogy túl tökéletes akar lenni. tökéletes...áh!!!! olyan nincs!!!!!egyetlen fűszál, egyetlen állat sem tökéletes,egyetlen ember sem. az őrültségeink a hibáink tesznek széppé és szerethetővé. egy kirakatbábút nem lehet szeretni.. egy olyan embert akinek azt jelenti, hogy él,hogy elmegy dolgozni ,eszik ,fürdik úgy viselkedik mint egy robot azt sem. pedig szeretném. nagyon szeretném. egyetlen őszinte dolog van benne ami még tényleg szívből jön az pedig a mosolya. de szerintem lassan ez is megszűnik. minden emberit kiöl magából és eltüntet maga körül mert tökéletes akar lenni. isteni. pedig isteninek lenni távol sem ezt jelenti.
szomorú ,hogy ilyen érzelemmentes emberek vannak. az meg még elkeserítőbb,hogy ebbe bele is nyugszanak. beletörődni abba ami van annyit jelent ,hogy MEGHALTÁL!!!!! én szeretek élni. lehet ,hogy a pörgésemből visszavennék egy valamivel normálisabb életért...sőt. biztosan. de nekem ez nem fér össze a normálissal amibe most vagyok. nekem természetes ,hogy kimutatom az érzéseimet,mert hát vannak. nem kell megkérni ,hogy megöleljem ha szeretem,nem kell megkérni ,hogy hozzá bújjak,nem természetellenes az ,hogy szeretkezem egy olyan emberrel akit szeretek és ha már szex akkor nem viszem az ágyba a gondolataimat ,hogy lehet már gondolkodni közbe és totál oda nem illő dolgokat csinálni??? és lássuk be nem csak én látom ezt így hanem a legtöbb ember. már fáradt vagyok szóvá tenni. mert tudom a választ. neki jó így. akkor meg?? minek jártassam az arcom,minek kellek én??
nekem élni kell azért jöttem ebbe a világba,nekem dolgom van. nekem ki kell használni minden percet.voltam nagyon lent. tudom milyen ott. tudom milyen vegetálni. nem akarok ebbe a csapdába esni újra nem azért álltam fel többször is. igenis szeretem azt ahogy élek. minden perc lehet az utolsó,nem pazaroljuk fölöslegesen. élvezzük azt hogy bőrig ázunk az esőben,hogy mellé öntjük a kávét,hogy nem tartjuk be az íratlan szabályokat minden percben,mert pl rágyúlytunk a fürdőben és még sorolhatnám holnapig. apró örültségek de ettől lesz életszaga annak ,hogy vagyok. a poén pedig az,hogy ezzel a hozzállásal ahogy én csinálom,aki veszi a fárdtságot ,hogy megismerjen az szeret. ez nem nagyképűség vagy egyéb,hanem így van. egy robotot hányan szeretnek igazán azért aki???? hmmmmmmmmmm?????
az a baj,hogy......hogy túl tökéletes akar lenni. tökéletes...áh!!!! olyan nincs!!!!!egyetlen fűszál, egyetlen állat sem tökéletes,egyetlen ember sem. az őrültségeink a hibáink tesznek széppé és szerethetővé. egy kirakatbábút nem lehet szeretni.. egy olyan embert akinek azt jelenti, hogy él,hogy elmegy dolgozni ,eszik ,fürdik úgy viselkedik mint egy robot azt sem. pedig szeretném. nagyon szeretném. egyetlen őszinte dolog van benne ami még tényleg szívből jön az pedig a mosolya. de szerintem lassan ez is megszűnik. minden emberit kiöl magából és eltüntet maga körül mert tökéletes akar lenni. isteni. pedig isteninek lenni távol sem ezt jelenti.
szomorú ,hogy ilyen érzelemmentes emberek vannak. az meg még elkeserítőbb,hogy ebbe bele is nyugszanak. beletörődni abba ami van annyit jelent ,hogy MEGHALTÁL!!!!! én szeretek élni. lehet ,hogy a pörgésemből visszavennék egy valamivel normálisabb életért...sőt. biztosan. de nekem ez nem fér össze a normálissal amibe most vagyok. nekem természetes ,hogy kimutatom az érzéseimet,mert hát vannak. nem kell megkérni ,hogy megöleljem ha szeretem,nem kell megkérni ,hogy hozzá bújjak,nem természetellenes az ,hogy szeretkezem egy olyan emberrel akit szeretek és ha már szex akkor nem viszem az ágyba a gondolataimat ,hogy lehet már gondolkodni közbe és totál oda nem illő dolgokat csinálni??? és lássuk be nem csak én látom ezt így hanem a legtöbb ember. már fáradt vagyok szóvá tenni. mert tudom a választ. neki jó így. akkor meg?? minek jártassam az arcom,minek kellek én??
nekem élni kell azért jöttem ebbe a világba,nekem dolgom van. nekem ki kell használni minden percet.voltam nagyon lent. tudom milyen ott. tudom milyen vegetálni. nem akarok ebbe a csapdába esni újra nem azért álltam fel többször is. igenis szeretem azt ahogy élek. minden perc lehet az utolsó,nem pazaroljuk fölöslegesen. élvezzük azt hogy bőrig ázunk az esőben,hogy mellé öntjük a kávét,hogy nem tartjuk be az íratlan szabályokat minden percben,mert pl rágyúlytunk a fürdőben és még sorolhatnám holnapig. apró örültségek de ettől lesz életszaga annak ,hogy vagyok. a poén pedig az,hogy ezzel a hozzállásal ahogy én csinálom,aki veszi a fárdtságot ,hogy megismerjen az szeret. ez nem nagyképűség vagy egyéb,hanem így van. egy robotot hányan szeretnek igazán azért aki???? hmmmmmmmmmm?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése