
utálom ezt a retek szart. még a neve is olyan utálni való. borderline....személyiségzavar.....áááááááááá . megkattanok lassan magamtól.volt már ilyen,nem diliztem be,vagy ki tudja?de attól még most megint úgy érzem. iszonyat harag van bennem,meg félelem ,meg fájdalom meg társaik.. jó lenne ezt valahogy kiadni magamból. a legegyszerűbb módja az lenne hogy szabad utat engedek mindennek és és pl darabokra zúzom ezt a kurva üvegasztalt. amitől persze tiszta seb lennék és ha a testi fájdalom megvan nem vonyítanék ennyire idebenn. off. végem van. nincs kedvem semmihez,még ez az átkozott lélegzés is fáj. hova menekülhet az ember saját maga elől??? fogalmam nincs. mi a faszt csináljak??? egy szem nyugtató?? semmi. kettő?? semmi. kéne megint 20 szem naponta. bár az csak annyit csinál ,hogy tompítja azt az elcseszett agyamat. attól még ugyan úgy kínoz ez a szar. ilyenkor gyűlölöm azt a fasszopó köcsögöt h ezt a szörnyet csinálta belőlem. megmondta már tíz éve ,hogy tönkre tesz ,elveszi az életem. hát elvette. az utolsó két évbe már csak szavakkal bántott de néha azok nagyobbat ütnek mint egy ököl. azt mondta nem bánt ,bánt engem a jó isten. hát ha így nézzük,akkor igen. itt vagyok,3gyereket kéne nevelni. kéne. ez itt a poén. a saját magamat kell folyton egybe tartani,hogy tudnék nevelni???? seljteket csinálok belőlük és kivégez a bűntudat hogy nem tudok jó anya lenni. nem voltam jó gyerek,nem voltam jó feleség ,nem voltam jó barát,most meg még anya ként is csőd vagyok. valaki kitalálhatna valamit arra ,hogy az ember simán törölje az emlékeinek azt a részét amik ezt a rohadék torzulást okozzák. én elnyomni tudom. nagyon sok minden van amire iszonyú erősen kell koncentrálni h fel tudjam idézni. de sok mindent még így se tudok.talán ha azokra emlékeznék....ha fel tudnám dolgozni....akkor talán jobb lenne. de lehet azért tüntek el ,hogy ne dögöljak bele. már a maradék emlékemet is alig bírom cipelni. szal kéne valami ami minden érzelmi nyomot minden képkockát kiradíroz. akkor visszakapnám magam. jó lenne megint Én -nek lenni. néha eszembe jut ,hogy fogom a gyerekeket és odaadom az apjuknak őket,akkor már feladhatom ha ők nincsenek. mert semmi másért nem kelek ki abból a kurva ágyból,semmi másért nem döglöttem még meg. piszok egyszerűen le lehetne zárni,ha ők nem lennének. most se pötyögnék kínomba hanem fognám az összes létező bogyót amit itthon találok vennék egy üveg vodkát és lenyelném. megszabadulna mindenki tőlem. úgyis csak a gond van velem. mindig az én problémáimat kell megoldani anyuéknak pedig elméletileg felnőtt ember vagyok,mindig az én lelkem kell ápolgatni. és ezt gyűlölöm. semminek,senkinek érzem magam. bár az is vagyok. mert hát a három gyerekeimen kívül semmin nincs. ja de adósságom,rendőrségi ügyem,csalások tucatja ,meg a nagy elkúrt életem. meg pár ruhám :D még a kutyámat is elvették. nah hát ennyi. ez élet??? nem igen nevezném annak. van néha egy egy jó óra,nap,vagy hét. de túlnyomó részt ez a pokol. nagyon fáradt vagyok,iszonyú fáradt vagyok. senkinek sem tudok erről beszélni mert úgysem értik. ettől meg még szarabb. tudják hogy bajba vagyok de nem tudják mit érzek. sikíthatnékom van magamtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése