talán tényleg túlbonyolítom az életet,van benne igazság. Mondták már egy páran h nagyon össze tudok kuszálni a fejemben dolgokat...hát jah. De többnyire akkor kombinálok ha sokat hallgatok. Ezzel megy az idő és tényleg egy egyszerű dologból is megoldhatalan rejtélyt kreálok :D amúgy lehet könyvet kéne írnom,bár túl bonyolult lenne az is mint én :D viszont nem csak én vagyok ilyen csodabogár ami az élethez való viszonyulásom illeti. De ehez h rájöjjek kellett a kombinálás. Csak ez megint új gondolatlácot indított be. Ehez ki kéne találni egy off gombot valahol a fejemben :D na de azon kezdtem el gondolkozni hogy ugyan miért is várok bármit is én úgy általába bárkitől. Csak egy rohadék vagyok egy érdekember. Ha nekem hasznom van belőle mindegy kin taposok át...bár néha nem is az motivált. Csak az unalom. Nem szeretem ha áll az élet. Vágyok is rá de ha meg megkapom muszáj csapdosnom az állóvízbe...és igy hirtelen végigpörgettem a képeket az embereket akiket használtam vagy átbasztam vagy csak simán röhögve a butaságukkal éltem vissza. Sokan vannak. Szomorú...aztán számba vettem azokat akikkel tettem jót..hát a mérleg nem oda hajlik.szóval szánalmas vagyok ezt megállapítottam. Mert mondjuk tegyük fel h találnék megint valakit aki elviselne a zizimmel együtt...nem fogok,de tegyük fel. Idióta fejjel tuti elbasznám mert unnám a nyugalmas kis életet. Vagyis mókuskerék :) szóval mai nap tanulsága annyi h ne gondolkozzak ha egy mód van rá és ne vágyjak olyanra amit úgyis képtelen lennék megtartani...szép kilátások ha előre megyek pár évet,de az már megint gondolkodás kategória :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése