Ez a betöltött posztom..én vagyok a balfasz aki mindig bajba kerül aki semmihez se ért stb..beraktak ide. Pedig nem biztos h én vagyok a legéletképtelenebb hármunk közül. Mai nappal elég volt! Csinálhatok akármit úgysem leszek jó..az a baj h nem is ismernek. Mert nem ismernek. Fogalmuk nincs h milyen vagyok h ki vagyok én ...nem kiváncsiak rám. Ezért kapom sokszor azt h megváltozom pl ha van párom..nem. Nem változom meg csak akkor könnyebben vagyok Én mikor velem van és nem foggalkörömmel a rámsütött szerepnek akarok megfelelni. Nem változtam soha eddig ugyan az a Bea vagyok aki voltam tiz vagy akárhány éve...alkalmazkodtam és az nem ugyan az. Nem velem van a baj..nem a gondolkozásom hibás..hiába gondolkozom pozitivan ha javarészt negativ visszajelzést kapok magamról. A környezetem a baj nem én. Nem bántok senkit szeretem az anyut Pistit is meg minden a maguk módján ők is engem...csak egész másképp látjuk a világot és én megpróbálom tolerálni az ő értékrendjeiket elvárásaikat stb viszont vissza ebből szinte semmit nem kapok..ha merem vállalni a vélemenyem ha merem védeni magam akkor legyintenek h beteg vagyok és nem hajlandóak vitatkozni velem.
Szóval ennyi!!! Nem érdekel mit gondolnak rólam mert úgysem ismernek. Ehez persze kellett a tegnap este. Szeretem azt a majmot...és senki véleményére nem adok adtam annyira mint az övére...talán mert senki nem ismert annyira mint ő és ha az ember megpróbál lenyugodni és ésszel átgondolni a szitut akkor tényleg Gabinak van igaza és ezen mosolyogni kell mert amúgy megkattanok mielőtt megoldás lenne. Meg tegnap nagyon jó volt nála lenni...talán azért is borultam ki annyira este. Jó volt az a nyugalom,tök jó volt együtt összedobni azt a sütit..a gyerekkorom jutott eszembe róla...szerettem gyerek lenni nálunk ilyen hangulata volt az estéknek és ez hiányzik azóta is..ezt hiányoltam jocóval a tiz év alatt meg már most sem olyan itthon semmi...és tudtam h nemsoká megint haza kell jönnöm ide ahol néha olyan a hangulat h megfagysz ritkák az olyan napok h tényleg egy családnak tűnünk....jól szét is csesztem a hangulatot végülis ,aztán ott lyukadtunk ki hogy azt mondta h ő max nyáron vagy mikor tudna összeköltözni..nem is tudom mit mondott mert lefagytam a mondattól..elsősorba azért mert én nem azért biztam meg benne h megszánjon a másik meg h talán nincs dolog amitől jobban félnek mint egy ilyen összecuccolós sztori...nem akarok senkinek teher lenni a gyerekeimmel ,nem akarok senkinek teher lenni a hülye napjaimmal én nem tudok tökéletes lenni néha hanyag vagyok meg morcos és hisztis és sírós meg minden és ezt nem lehet elviselni és mindenki menekült tőlem vagy meg akarta mutatni h majd ő betöri Beát...meg mi van ha nem tudom tolerálni az ő dilijeit ha tök hülye dolgokon fogunk baromi nagyokat veszekedni és mi van ha mégsem tudnánk tényleg együtt élni ha akkor sem osztaná meg velem a problémáit ha...ha..ha...na ez igy csupa para...persze abban igaza van h egymás agyára együtt lakás nélkül is lehet menni..nem tudom...de annyi biztos h ha nem is gondolta komolyan ha nem is lesz belőle semmi reggelre azért kezdtem imádni érte...h ismer hat hónapja tudja h milyen idióta hisztis picsa vagyok meg h ez nem lenne egy olyan egyszerű vállalkozás és neki megfordult a fejébe..h szeret annyira h ő gondolt ilyesmire...én meg nem...pedig biztosra vettem h én szeretem jobban..bár ezt nem is kéne méregetni..attól h a legkétségbeesettem pillanatban sem fordult meg a fejemben h akkor lehetne majd valamikor..attól én még szeretem annyira mint ő engem...ha meg csak vigasztalni akart az sem baj mert kaptam egy kis reményt arra h nem lesz mindig ennyire rossz..mert ha el is megyek innen az is rossz nem azért mert a pénz mert azt leszarom hanem h egyedül...h minden teher a te válladon van...szóval most ezer fele jár az agyam és lehet h most olyan a hangulat h sirni kéne tőle de kicsit boldog is vagyok h ez a kis Majomka van nekem és nagyon jó tudni h szeretik az embert ,mert nem is az a lényeg h hanyan szeretnek ,hanem hogy hogyan..és ez a lényeg ,az ahogy ő szeret :)
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Szóval ennyi!!! Nem érdekel mit gondolnak rólam mert úgysem ismernek. Ehez persze kellett a tegnap este. Szeretem azt a majmot...és senki véleményére nem adok adtam annyira mint az övére...talán mert senki nem ismert annyira mint ő és ha az ember megpróbál lenyugodni és ésszel átgondolni a szitut akkor tényleg Gabinak van igaza és ezen mosolyogni kell mert amúgy megkattanok mielőtt megoldás lenne. Meg tegnap nagyon jó volt nála lenni...talán azért is borultam ki annyira este. Jó volt az a nyugalom,tök jó volt együtt összedobni azt a sütit..a gyerekkorom jutott eszembe róla...szerettem gyerek lenni nálunk ilyen hangulata volt az estéknek és ez hiányzik azóta is..ezt hiányoltam jocóval a tiz év alatt meg már most sem olyan itthon semmi...és tudtam h nemsoká megint haza kell jönnöm ide ahol néha olyan a hangulat h megfagysz ritkák az olyan napok h tényleg egy családnak tűnünk....jól szét is csesztem a hangulatot végülis ,aztán ott lyukadtunk ki hogy azt mondta h ő max nyáron vagy mikor tudna összeköltözni..nem is tudom mit mondott mert lefagytam a mondattól..elsősorba azért mert én nem azért biztam meg benne h megszánjon a másik meg h talán nincs dolog amitől jobban félnek mint egy ilyen összecuccolós sztori...nem akarok senkinek teher lenni a gyerekeimmel ,nem akarok senkinek teher lenni a hülye napjaimmal én nem tudok tökéletes lenni néha hanyag vagyok meg morcos és hisztis és sírós meg minden és ezt nem lehet elviselni és mindenki menekült tőlem vagy meg akarta mutatni h majd ő betöri Beát...meg mi van ha nem tudom tolerálni az ő dilijeit ha tök hülye dolgokon fogunk baromi nagyokat veszekedni és mi van ha mégsem tudnánk tényleg együtt élni ha akkor sem osztaná meg velem a problémáit ha...ha..ha...na ez igy csupa para...persze abban igaza van h egymás agyára együtt lakás nélkül is lehet menni..nem tudom...de annyi biztos h ha nem is gondolta komolyan ha nem is lesz belőle semmi reggelre azért kezdtem imádni érte...h ismer hat hónapja tudja h milyen idióta hisztis picsa vagyok meg h ez nem lenne egy olyan egyszerű vállalkozás és neki megfordult a fejébe..h szeret annyira h ő gondolt ilyesmire...én meg nem...pedig biztosra vettem h én szeretem jobban..bár ezt nem is kéne méregetni..attól h a legkétségbeesettem pillanatban sem fordult meg a fejemben h akkor lehetne majd valamikor..attól én még szeretem annyira mint ő engem...ha meg csak vigasztalni akart az sem baj mert kaptam egy kis reményt arra h nem lesz mindig ennyire rossz..mert ha el is megyek innen az is rossz nem azért mert a pénz mert azt leszarom hanem h egyedül...h minden teher a te válladon van...szóval most ezer fele jár az agyam és lehet h most olyan a hangulat h sirni kéne tőle de kicsit boldog is vagyok h ez a kis Majomka van nekem és nagyon jó tudni h szeretik az embert ,mert nem is az a lényeg h hanyan szeretnek ,hanem hogy hogyan..és ez a lényeg ,az ahogy ő szeret :)
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése