Ezt most muszáj ide feljegyeznem.
"Egyszer valaki azt mondta nekem..meg fogod találni az igazit,de soha nem lehet a tiéd! Most volt időm gondolkodni..hát valóban megtörtént,de ez csak most tűnt fel nekem..igaza volt!"
ezekkel a gondolatokkal pár hete még nagyon boldoggá tudott volna tenni..talán még tegnap is. Most viszont..most megszakad a szivem..mert éreznem kéne valamit. Igaza van abban h soha nem lehetek az övé. Ott voltam. Dolgoztam érte hogy akarja ezt a kapcsolatot..ő nem tudta amit én igen. Hogy ez tökéletes lehetne,ha nem félne nem lökdösne el nem zárkózna be..voltak pillanatai mikor nem tette. Szerintem boldog volt mellettem. Nem akarta. Én meg elfáradtam. Eltünt belőlem is az akarom...tegnap teljesen. Hányszor kellett ehez összetörnie a szivem?? Hmm..egyszer. Csak egyszer törte össze. Előtte mindig tudtam h szeret akármit mondott vagy csinált. Tudtam. Tegnap nem. Tegnap...hjaaj az borzasztó volt. Hogy ő nem akart megcsókolni hanem kényszer volt már ,hogy a tizes skálán ötre esett a szeretete és ez már csak barátság...és már a szex sem ment..és nagyon rég sajgott igy a mellkasom ,rég éreztem azt h lezsibbadok a valóságtól. Már nem volt energiám bizonygatni h menthető lenne vagy h mennyire nem az a fontos egy kapcsolatba amit ő annak vél..annyi mindent tudtam volna mondani ,de nem mondtam..értelmét vesztette akkor ott minden. Nem is tudja ,hogy ő még csak most törte össze a varázslatot..soha előtte még... Nem tudok most megint csak sírni. Miért mindig akkor veszik észre h mennyire fontos vagyok ,hogy mennyire szeretnek amikor én már nem..én már nem akarok többet kinlódni? Miért nem akkor értékelnek mikor ott vagyok?...miért? Miért kell h belehaljak kicsit mindig mikor ilyeneket mondanak mikor már én eltemettem magamba az egészet? Ilyenkor van az hogy megtanulják hogy mit kell keresniük legközelebb..én már rég tudom. És lehet h ő is tönkretette a varázslatot..de a hitemet senki el nem veszi..tudom h van valaki aki majd ugyan ezt várja egy kapcsolattól..ez sem most lesz mert most rakosgatom a szivem kis darabkáit erre nincs pillanatragasztó..sajnos. De ha összeforr akkor megint jöhet valaki aki pontosan a közepébe kap helyet aki majd örül annak h ketten együtt és h már soha többet egyedül ebbe a szar világba ,mert tudni fogja hogy kell valaki aki ott van mellettünk bármi történjen is,nem azért mert gazdag vagyok vagy szép vagy ilyen vacak dolgok,nem azért..hanem mert kell egy társ ,kell valaki aki segít megvívni a háborúimat és fordítva kell valaki akivel nevethet a kudarcain akivel örülhet a boldogságának és hiszek abba hogy van olyan hogy valaki tényleg komolyan fogja gondolni azt hogy szeret tudja hogy ez a szó tényleg azt jelenti h történjen bármi én mindig itt vagyok mint a mesékbe h jóban rosszban egészségben betegségben gazdagságban szegénységben..mert ez igy van..a szeretlek az ezt jelenti..meg azt h bizom benned...és lesz valaki aki tényleg tudni fogja h lehetünk a hid alatt is ehetünk zsíros kenyeret csak járhatunk rongyos ruhákba akármi ha szeretet van akkor minden meg van mert csodaországot varázsol oda is ahol sokan csak a rosszat látják a nélkülözést stb..nem az a szegénység. Az a szegénység mikor nincs kit megölelni mikor nincs aki morogjon a rendetlenségünk miatt nincs akivel megosszuk a bánatunkat vagy az örömünket...
Most még szomorú vagyok. De amúgy is kicsit szomorúbb voltam mostanába..szeretem..ez továbbra sem változott de ez már valóban barát kategóriás lett...onnan meg még senki nem rakta vissza magát a szivem közepébe...bár itt az van hogy nem is akarja,csak leirta h már lát,már tudja...szerintem...kirakni nem tudom nem akarom az életemből. Ki tudja mi lesz ebből...az biztos h örökre ez sem marad így..ez is véges..mert a barátokat is elveszi a nagyfőnök..mindenki elkezdi élni a saját kis életét..mire észbe kap az ember már nyomuk veszett ,szépen lassan kiírodtak a sorsunkból észrevétlenül...eszünkbe jutnak karácsonykor esetleg még tudjuk mikor van a szülinapjuk de ennyi ,már nem tudjuk hogy kik ők..ők akik egyszer olyan nagyon hozzánk tartoztak mint a karjaink...ő ettől félt..hogy egyszer vége lesz mert véges..most azt gondolja h így örökre megtarthatjuk egymást...de szép is lenne...de mindenkinek dolga van sorsa van és megy tovább...ő is fog..én is..a normális emberek egy új kapcsolat miatt is eldobják a barátaikat mert nincs idő munka meg kapcsolat meg még barátságot ápolgatni?? Nem fér bele..nem baj ez..kicsit fáj de nem baj mert ez igy normális..az hogy én kattant vagyok az az én problémám...
A Windows Phone-telefonomról küldtem
"Egyszer valaki azt mondta nekem..meg fogod találni az igazit,de soha nem lehet a tiéd! Most volt időm gondolkodni..hát valóban megtörtént,de ez csak most tűnt fel nekem..igaza volt!"
ezekkel a gondolatokkal pár hete még nagyon boldoggá tudott volna tenni..talán még tegnap is. Most viszont..most megszakad a szivem..mert éreznem kéne valamit. Igaza van abban h soha nem lehetek az övé. Ott voltam. Dolgoztam érte hogy akarja ezt a kapcsolatot..ő nem tudta amit én igen. Hogy ez tökéletes lehetne,ha nem félne nem lökdösne el nem zárkózna be..voltak pillanatai mikor nem tette. Szerintem boldog volt mellettem. Nem akarta. Én meg elfáradtam. Eltünt belőlem is az akarom...tegnap teljesen. Hányszor kellett ehez összetörnie a szivem?? Hmm..egyszer. Csak egyszer törte össze. Előtte mindig tudtam h szeret akármit mondott vagy csinált. Tudtam. Tegnap nem. Tegnap...hjaaj az borzasztó volt. Hogy ő nem akart megcsókolni hanem kényszer volt már ,hogy a tizes skálán ötre esett a szeretete és ez már csak barátság...és már a szex sem ment..és nagyon rég sajgott igy a mellkasom ,rég éreztem azt h lezsibbadok a valóságtól. Már nem volt energiám bizonygatni h menthető lenne vagy h mennyire nem az a fontos egy kapcsolatba amit ő annak vél..annyi mindent tudtam volna mondani ,de nem mondtam..értelmét vesztette akkor ott minden. Nem is tudja ,hogy ő még csak most törte össze a varázslatot..soha előtte még... Nem tudok most megint csak sírni. Miért mindig akkor veszik észre h mennyire fontos vagyok ,hogy mennyire szeretnek amikor én már nem..én már nem akarok többet kinlódni? Miért nem akkor értékelnek mikor ott vagyok?...miért? Miért kell h belehaljak kicsit mindig mikor ilyeneket mondanak mikor már én eltemettem magamba az egészet? Ilyenkor van az hogy megtanulják hogy mit kell keresniük legközelebb..én már rég tudom. És lehet h ő is tönkretette a varázslatot..de a hitemet senki el nem veszi..tudom h van valaki aki majd ugyan ezt várja egy kapcsolattól..ez sem most lesz mert most rakosgatom a szivem kis darabkáit erre nincs pillanatragasztó..sajnos. De ha összeforr akkor megint jöhet valaki aki pontosan a közepébe kap helyet aki majd örül annak h ketten együtt és h már soha többet egyedül ebbe a szar világba ,mert tudni fogja hogy kell valaki aki ott van mellettünk bármi történjen is,nem azért mert gazdag vagyok vagy szép vagy ilyen vacak dolgok,nem azért..hanem mert kell egy társ ,kell valaki aki segít megvívni a háborúimat és fordítva kell valaki akivel nevethet a kudarcain akivel örülhet a boldogságának és hiszek abba hogy van olyan hogy valaki tényleg komolyan fogja gondolni azt hogy szeret tudja hogy ez a szó tényleg azt jelenti h történjen bármi én mindig itt vagyok mint a mesékbe h jóban rosszban egészségben betegségben gazdagságban szegénységben..mert ez igy van..a szeretlek az ezt jelenti..meg azt h bizom benned...és lesz valaki aki tényleg tudni fogja h lehetünk a hid alatt is ehetünk zsíros kenyeret csak járhatunk rongyos ruhákba akármi ha szeretet van akkor minden meg van mert csodaországot varázsol oda is ahol sokan csak a rosszat látják a nélkülözést stb..nem az a szegénység. Az a szegénység mikor nincs kit megölelni mikor nincs aki morogjon a rendetlenségünk miatt nincs akivel megosszuk a bánatunkat vagy az örömünket...
Most még szomorú vagyok. De amúgy is kicsit szomorúbb voltam mostanába..szeretem..ez továbbra sem változott de ez már valóban barát kategóriás lett...onnan meg még senki nem rakta vissza magát a szivem közepébe...bár itt az van hogy nem is akarja,csak leirta h már lát,már tudja...szerintem...kirakni nem tudom nem akarom az életemből. Ki tudja mi lesz ebből...az biztos h örökre ez sem marad így..ez is véges..mert a barátokat is elveszi a nagyfőnök..mindenki elkezdi élni a saját kis életét..mire észbe kap az ember már nyomuk veszett ,szépen lassan kiírodtak a sorsunkból észrevétlenül...eszünkbe jutnak karácsonykor esetleg még tudjuk mikor van a szülinapjuk de ennyi ,már nem tudjuk hogy kik ők..ők akik egyszer olyan nagyon hozzánk tartoztak mint a karjaink...ő ettől félt..hogy egyszer vége lesz mert véges..most azt gondolja h így örökre megtarthatjuk egymást...de szép is lenne...de mindenkinek dolga van sorsa van és megy tovább...ő is fog..én is..a normális emberek egy új kapcsolat miatt is eldobják a barátaikat mert nincs idő munka meg kapcsolat meg még barátságot ápolgatni?? Nem fér bele..nem baj ez..kicsit fáj de nem baj mert ez igy normális..az hogy én kattant vagyok az az én problémám...
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése