Ez merült ma fel bennem..vagyis tegnap..isten csapása ez a borderline...eddig állítottam h jól vagyok..annyi igaz ebből h javultam. De csak ,nem is tudom h kéne ezt megfogalmazni..szóval csak annyi h itthon elviselnek mert itthon olyan önkontrolom van h az hihetetlen..sírni szoktam de csak magamba szenvedek nem látványos mert tudom h ha merném mondani h ha valami fáj akkor nem szeretnének..ez nem is javulás csak egy újabb tünet...vagy nem tudom minek nevezzem azt h csak úgy viselkedek ahogy várják..viszont Gabi van..és nála nincs szinjáték..és bizony tünetezek rendesen...kikészitem magamat is...és attól h látom tudom h szarul vagyok csak még szarabbul vagyok mert tudom h nem fogja ezt sokáig birni..na jó ilyet nem mondok. Jó lenne beszélni neki erről..az volt a baj h jocó szeretett annyira h tudott volna segiteni csak az esze nem volt meg hozzá..Gabinak van annyi esze h tudjon segíteni de félek h az utóbbi óta nincs benne akkora szeretet...pedig az nem is volt igazi,ha értené h mennyire sajnálom h elbasztam,ha értené h az csak egy tünet volt...imádom azért h azt mondja h nincs velem semmi baj..másrészt tudom h van mert érzem sőt ő is tapasztalja h van,nem is kicsi...hát ha még érezné is amit érzek...szóval jó lenne ha elfogadná h én ilyen vagyok ill elfogadná h létezik ez a "betegség" ,mert csak akkor tud segíteni ha érti h mi történik velem..ha hisztinek tudja be akkor nem lesznek csak végeláthatatlan vitáink amit se ő se én nem akarunk..én őt akarom de ehez kell az h ő is akarjon engem..eddig is sokat segitett pedig nem érti mi van velem..ha értené akkor sok munkával csodát tudnánk tenni..mert akarom mert jól akarok lenni végre..utálom h mindig mindent elszúrok...elfáradtam
A Windows Phone-telefonomról küldtem
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése