Hát igen! Mikor épp tiszta pillanataim vannak akkor tudom..ill mikor dili vagyok is tudom csak nem tudom uralni még néha a haragomat..vagyis tudom de még mindig messze jár a tökéletestől. Ez megint csoport végett jutott eszembe..én marha szerencsés vagyok. Nekünk borderlineosoknak nagyon nehéz a kapcsolatokat hosszú távon életbe tartani vagyis nem is mindig mi menekülünk sőt inkább h mi nem menekülünk a párunk a barátaink a család menekül tőlünk. Nem sok olyan ember van aki képes elfogadni azt h ez egy létező dolog és én ,mi úgy szenvedünk a tünetektől mint a rákosok mikor már a morfiumot kapják hatalmas dózisokban. Nem értik sokan hogy ha ez ennyire rossz meg pokol akkor miért nem tudunk egyszerűen változtatni a gondolkodásunkon...nem értik h ez nem ilyen egyszerű..harcol bennem a normális és a kattant elme és még mindig gyakran erősebb a dilis énem,annyi hogy már tudom h mikor vagyok hülye..de olyan mintha nem én irányitanám a gondolataimat vagy azt amit teszek vagy mondok...és igen,baromi szerencsés vagyok!! Mert kevés borderline mondhatja el azt hogy valaki ezek ellenére is szereti őt és nem ellöki hanem segíteni próbál. Nekem Gabi olyan mint egy kis őrangyal :) ha kell gondolkozik helyettem ,megmondja ha hiba van a dolgokra való rálátásomban ,szól h megint csak kombinálok..és bármilyen idióta is vagyok itt van és szeret és nem érezteti egy percig sem érezteti velem h selejt vagyok. És nem tudok elég hálás lenni a sorsnak azért h ő van nekem. Ő az én kis szigetem ebbe a rohadt szar világba ,ő az egyetlen aki soha nem alázna meg azzal h egy ilyen "betegség" miatt bántson nem mondana olyan h húzzak a retekbe mert hülye vagyok vagy h ő ezt nem tudja elviselni vagy amit az emberek szoktak nekünk mondani...és most h megnyugodtam baromi lelkiismeretfurdalásom van...bántottam őt. Minden szavammal bántottam..és bánt..mert nem tudom h hozzam helyre a hibát..hogy hogy kéne nekifogni h tudja h az nem én voltam nem az igazi én h én soha nem tudnám bántani a szavaimmal se...csak szenvedtem..pokolian szenvedtem és akartam h érezzen belőle valamit..de bárcsak visszacsinálhatnám bárcsak megint az a vasárnap lenne mikor nem volt jó napom és bárcsak kötekedés helyett azt mondhatnám neki h csak jó szorosan öleljen meg ,mert csúszik a talaj a lábam alatt és fäj a lelkem...de nem lehet változtatni azon amiket kimondtam,nincs radír bassza meg...annyi van hogy tudom,hogy biztosan tudom h szeret annyira h tudja h tünet volt ,h nem gondoltam komolyan semmit és megpróbálja ilyen szemmel nézni azt ami történt. Én meg még erősebben akarok jól lenni és nem fogom szégyelni azt mondani neki egy olyan napon h segitsen nekem...még mindig azt mondja h én szeretem jobban..pedig nem igaz! A bordisok igy szeretnek,tényleg mint a gyerekek...nálunk ilyen a szeretet..h ha pipa vagyok azt mondom h utállak nem vagy a barátom többet!! De nem is gondoljuk komolyan mert két perc után nem is emlékszünk miért haragudtunk annyira..meg alapból is úgy szeretünk mint a gyerekek..ami ebben a világba a felnőttek közt átok...és nem,nem én szeretek jobban!! Ő szeret jobban...mert velem van,mellettem van hat hónapja lassan hét..és még mindig szeret így ahogy vagyok..ilyen selejtesnek...ő azt mondja ragaszkodik..vicces ám..mert kevés ember tud olyan szépen szeretni mint ahogy ő engem..és tőlem nevezheti ahogy akarja mert tudom h ez az igazi szeretet,mikor valaki mellett kitartasz akármilyen is a hibáival egyůtt fogadod el és felemeled és...na szóval ő szeret jobban csak ezt soha nem fogja nekem elhinni szerintem...de a lényeg hogy nagyon szerencsés nőszemély vagyok!
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése