....

Gyerekek szobája is összrakva...a konyhába már csak a kanalakat válogatom át meg az edényeket aztán a fürdőbe még van pár apróság...és ennyi...rossz itt lenni... Nagyon. Soha többet nem jövök ide. Költözéskor sem. Látni se akarom ezt a lakást többet. Borzasztó szétnézni és látni h már nyomom sincs sehol...h eltűnik minden amiért bármit megtettem volna..eltüntek a tervek..a sok boldog perc..becsomagoltam ismét az életemet..ott van egy rakás zsákban...számolni se tudom hanyadszor..főleg ha azt nézem h jocóval hányszor költöztünk szét..és most nem tomi miatt sirok..hanem mert nem értem..nem tudom miért van az h egész letembe mennem kell..mióta megszülettem költözök..h a szivem szakad meg h megint becsukok egy ajtót és fogalmam nincs mi vár rám hova megyek..megint új környezet új emberek..hogy semmi mást nem kértem soha...soha semmit...csak h legyen ezt biztos pont..ahonnan sehová...és itt is annyi tervem tervünk volt...és mindig minden darabokrahullik órák percek alatt...és csodálkoznak h beteg vagyok..h lehetnk egészséges mikor soha nem volt meg a biztonságérzetem..h mindig készültem h mikor kell csomagolni..h gyerekkoromba se volt kedvem barátkozni se mert minek ha úgyse maradunk? Nekem soha nem volt normális életem..most tominak mindent megtettem még orvoshoz is elmentem mindent...annyira akartam h ő legyen a biztos pont...annyira hittem mikor azt mondta h bármeddig kitart mert szeret h rohadjak meg..h velem akarja leélni az letét..tanulság? Az van..nem szabad az ilyeneket se elhinni..a könnyeket se...azt se ha azt érzem h szeretnek..mert most először tudtam...mert ez is hazugság..nem szabad megtenni mindent..energiapocsékolás mert ugyse kellek..ugyse maradhatok..nincs helyem sehol..sose volt..és ez kurvára fáj...annyi h én utolsó percig harcoltam..elhittem h ha azt mondja szakit nem szabad engednem mert nem gondolja komolyan..mindenbe belementem volna...megtettem mindent..nem rajtam múlt ez se...

A Windows Phone-telefonomról küldtem