18.-a zita. Zártosztály egyenesen. Új doki. Mellesleg fiatal faszi. Elmondtam h az évát akarom. Mosolyog. Dumálunk. Sztorizom megdöglésem akarásának okát. Sajnál. Teljes összeomlás. 2ml rivotril. Rá pár órára még egy meg még egy meg még egy az nap négy. Kiütni nem tudnak. Másnap se. Megint dokival duma. Szerinte személyiségzavarnak nyoma sincs. Csak a sok trauma. Esetleg a hangulatingadozás még a tünet. De majd segit a scippa. Lófaszt. Szédülés ezerrel. Nulla étvágy. Fogytam a kilenc nap alatt 7kg. Jó fogyókúra. Igazságügyi orvosszakértő vállon vereget h magamtól kértem segitséget. Megismert amúgy. Harmadik nap már nem csak Tomihoz jártam ki cigizni na mondjuk mert haza is ment. Sirni is alig pityeregtem. Pátyolgattam a többieket. A pasik rajongtak értem...ennyit sose hallottam h de szép vagyok meg kedves meginden.tomit vártam be minden nap. Nem jött. Volt helyette gabi csabi meg anya. Nyolc nap után feller doki istenünk azt mondta nem vagyok oda való látja h milyen vagyok kint sokkal jobban fog menni a javulás. Lófaszt. Itt hiába minden bogyo anya morog utban vagyunk..h hogy tovább? Terv van..de nem publikus. Szerdán tipli. Ennyi volt győr. Krisztiánt megakartam várni h kiengedjék meg a többieket mert tervbe volt egy nagy buli. De mit ünnepeljek? H nincs életem? H oda minden? Ch....addigra nyomom se lesz...
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése