Fura ez...

Ma alig aludtunk. Matyinak rémálmai voltak. Nekem meg most hatalmas karikáim a szemem alatt...na jó arra rátesz a tegnapi sok sirás is. Ettől függetlenül ma jól vagyok...nincs szoritó mellkas nincs rossz hangulat meg semmi...most olyan baszott nyugodt vagyok..van kedvem mosolyogni végre...lehet a scippa kezd használni ,lehet nekem mulik ez a Tomis dolog. Már kezd nem hiányozni. Látom h fent van de már nem érzem h irnom kéne neki már nem jut eszembe mindenről. Tegnap ha nem hiv talán eszembe se jut már...ma is anya hajszáritója miatt kerestem csak. Ez jó. Nagyon jó. Mindig azt gondolom h ezt nem élem túl. Aztán jön egy pillanat és megtörik az a kibaszott fájdalom és belenyugszol h ez ennyi volt. Hogy majd vár egy jobb..egy olyan aki tényleg szeretni fog és téged akar sirósan morgósan betegen egészségesen..olyan aki tényleg veled akar megöregedni..megint hiszek ebbe. Újra van hitem. Nem kell h én szeressem ennyire az kell h a másik szeressen h minden nap hercegnőnek érezzem magam..mert ha szeretnek akkor azt érzed...és lesz ilyen. Kati is...nem is érdemli meg a könnyeimet..visszakapja majd a sorstól h szivatott...munka meg van ezer. Lesz jobb. Úgyis utáltam takarítani. Meg azt h sose vagyok otthon h nincs időm a gyerekekre meg semmire. Hogy hogy lesz hogy merre még nem tudom..de most nem is érdekel...a Nagyfőnök tudja...aztán ugyis oda rak ahová kell :) most meg tipli mert egy ora mulva mikulás a plázába és az kihagyhatatlan...jobban várom mint a gyerekek :D

A Windows Phone-telefonomról küldtem