Nem is ismernek...

Anya mindig azt hangoztatja h nem kezel betegként. Már sirtam..pedig megfogadtam h nem fogok mindenen pityeregni..de kifakadtam...mert h itt a két öcsém. Nem szól bele az életükbe nem mondja meg hova mehetnek kivel mikor jöjjenek haza..engem meg úgy kezel mint egy ovodást..azt mondta azért mert én magamtól rohanok folyton a vesztembe..pedig csak azt kéne megértenie h ha felnőttként kezelne nem dacolnék és ülnék a picsámon nyugodtan. Nem érti h azért nem költözök el mert nincs miből..am simán ellennék..eltudom intézni a dolgaimat tudok főzni mosni dolgozni stb..nem vagyok kisgyerek..és nem azért rohanok mindenféle kapcsolatokba mert pffu de akarom..akarja a f.szom..csak elszeretnék menni innen h ne legyek gyerek 32 évesen h ugyan olyan legyek a szemébe mint pistiék...most h megint sikerül lefelé tartani melót se találok faszom gyet...azon agyalok h megkeresem a martin meat tel.számát azt kiintézem magam németbe..nem apóssal mert az is csak egy seggfej csak igérget mint mindenki...nem akarok itt rohadni ...elegem van h nincs pénzem h semmim nincs h nem mehetek sehova h szabályoznak...
Este anya megkérdezte h mi baj. Mondom semmi. Azt mondta látja h bánt valami..mondom semmi..ennyi..hagyta h bezárkózzak a szobába..ennyire érdekli amúgy...folytatta a vigyorgást a két kisistennel...nagyon unom...ezt az egészet kurvára unom..

A Windows Phone-telefonomról küldtem