Utolsó Neked!

Tudom ,hogy hiába mondtam h nem irom többet ,úgyis ránézel a naplóra. Most van az a pont tudod ,hogy már mindegy...megalázó hogy írok? Leszarom. Hogy mit is tudnék még mondani? Itt az ezer gondolat...csak a szavak nem jönnek. De utoljára..tudod all in...mondom amit gondolok. Ott ahogy ültünk és fogtad a kezem és arról beszéltünk h hol hibáztunk h kevés volt az a 3hónap én azt éreztem h szeretsz...én aznap megkaptam mindent amire vágytam...azt a rohadt kvt egy pezsgőt ölelést h itt voltál a gyerekeimnek ha csak picit is...megkaptam a reményt h talán most kezdjük el igazán megismerni egymást és ebből még lehet valami..ahogy mondtad h te nem zártad be azt a könyvet. Itt álltál és azt mondtad nem vagy boldog. Hogy hiányzunk. És igen! Indulatos vagyok..mert ahogy elmentél anya közölte h minden a blog miatt volt h semmi sem volt igaz amit mondtál csak nem akartad h feladjam. Te is dühös lettél volna a helyembe. Összezavarodtam..kinek hidjek??? Kinek?? Tiltottalak...teszt..ha reagálsz nem az anyunak van igaza..de telnek a napok és nem keresel...és tényleg baromira fáj hogy megint csak én nem tudtam az igazat h miért is vagy te akkor olyan velem amilyen. Hogy segitettél e? Nem. Teljes padló. Még melóbol is kirúgtak mert...mindegy...nem ment az sem. Persze nem csak miattad. Amúgy az is benne van a papirban h molesztáltad a gyereket..konkrétan nincs ott h te de...szóval most van az a pont h minden mindegy tudod? És leirhatom h hiányzol...h mennyire hiányzol. H ha megszólal a telefon azt várom h te legyél ha nyilik az ajtó azt várom h te legyél...te tudod h én soha nem engedtem volna el a kezed...most is itt ez a kurva vonal amit kértél és a szivem szakad bele. Feladni nem fogom ezt tudod...csak lent vagyok. De már kezdek felállni tettem érte h ne ezt a szar embert lássam a tükörbe. Nem vagyok beteg...csak fáj h ilyen ez a világ h mindig azok árulnak el hagynak cserbe akikért az életed adnád...tudod mit álmodtam? Azt h jöttél és énekeltél nekem...most is sirnom kell...tudod? Mert ezt is ugy szeretzem volna...h egyszer csak nekem...tudom h semmi reakció nem lesz erre a levélre ,mert elkönyveltél egy gyenge bolondnak...de nem baj...ez sem baj...csak az a baj h hiába csókol más ha közbe rád gondolok...varázsolj...most az egyszer varázsolj...csinálj valamit h ne szeresselek...vagy csinálj valamit magaddal ha szeretsz...mert én már csak miértekkel vagyok tele...szar ez a kurva élet az a baj...nekem szükségem lenne rád...főleg most...az meg nem kérdés h neked sem biztos h jó az h fáj bent sokminden és egyedül vagy vele...nem könyörgöm...csak gondolatokat irok...utoljára. Bár az eszem tudja h halálra alázom magam...mert ha kellenék itt lennél...nevetek már magamon baszod...randi randi randi..de egy sem te vagy...és tudom h soha nem lesz több ölelés se szeretlek kicsilány se dal ami nekem szól...a hülye szivem meg nem akarja feladni...azzal kéne kezdeni valamit..kitépni azt jó messzire kibaszni a picsába...na fejezzem be...éljem az életem...szia vigyázz magadra!

A Windows Phone-telefonomról küldtem