....

Túl vagyok az estén...az ember utolsó percig remél...de már azt hiszem nincs mit remélni..felkeltem és azt éreztem h megszakad a szivem h nem kapok levegőt és forog velem a világ és azt kivántam bárcsak álmodnám ezt az egészet. Mert nem lehet valóság h ennyi..h csak ennyit jelentek h felkel majd és elsétál..nem lehet h csak az számit h neki ne fájjon...nem lehet h nem vettem hamarabb észre h nem gondolja komolyan..fél év után sem szeret annyira h tudja h akar e engem vagy sem...nem tudja h akar e változtatni a mostani felálláson...olyan nincs h kicsit szeret...vagy szeret valaki vagy nem...ha szeret akkor tudja h belepusztulna ha ilyen dolgon ami csak azon múlik h akarja e vagy sem ,csúszna el a dolog..ha meg nem szeret akkor egyértelmű h miért nem akar tenni azért h együtt legyünk...csak ez most piszkosul fáj..nem kértem h jöjjön ide két hónap után nem kértem h mondja h szeret nem kértem h igérje azt h ez most nem laza kapcsolat lesz hanem komoly mert akar engem...akkor már pont ott tartottam h nem várok rá tovább ,kerestem mást ,de jött...miért?? Miért ,ha tudta h nem gondolja komolyan? Miért csak az számít h ő mit érez ,hogy ő mennyire fél?? Honnan tudja bennem mi játszódik le?? Honnan tudja milyen életem volt,milyen sebeket cipelek magammal?? Honnan tudja h bántanám h padlóra tenném valamikor?? Látnok vagy mi az isten?? Esélyt sem kapok ,nem ad h bebizonyitsam h ha szeretve vagyok rajtam nem múlik egy kapcsolat sorsa,mert tudom h h kell életben tartani,tudom h minden nap tenni kell erte ,h soha nem szabad hagyni elszürkülni..áh...nem tudok sírni sem..miért nem tudok sírni mikor valami ennyire fáj?? Jobb lenne...most tudnék mit kívánni ha lehetne...
Annyira átkozottul szar...magamra vagyok dühös..hagytam magam megvezetni...hittem h az h igéri h bemutat a szüleinek igaz hittem h igy h matyi ovis csinálunk közös programot ,hittem h lesz közös képünk ,hittem h amikor azt mondom jobban szeretem és ő azt mondja nem igaz mert ő szeret jobban ,az valóság,hittem benne...olyan erősen hittem ebben a kapcsolatban ,hogy az nem igaz. Ilyen magasról lehet jó nagyot esni..és az a legdurvább h eltelt fél év és egy rohadt kis szülinap nyitotta ki a szemem..h miért nem láttam hamarabb? Mikor a sok majd fogunk ,majd lesz ,majd bemutatlak-ból nem lett semmi...hogy miért vagyok ennyire buta?? H mi az istenért gyártott ilyenre a nagyfőnök,miért nem lehetek egy üresfejü érzéketlen rohadt kis ribanc akinek fogalma nincs arról h mi az h szeretni....
Rettegek a pillanattól h felébred és a kimért szavait hallani majd h neki ez nem megy ne haragudjak rá ezért nem akart játszani velem stb...vagy lehet időt kér és akkor meg napokig nem fog jelentkezni ha meg előkerül kapok egy smst vagy üzit a facen ugyan ezzel a szöveggel...ez a legrosszabb variáció mert nem azt érdemlem h üzenetbe küldjenek el a picsába..igazából nem érdemlem meg h ezt csinálja velem..nem én bántottam a múltba mégis rajtam csattan..neki is csak céltábla vagyok???? Ha őt bántották akkor visszaadja..mindegy h kin vezeti le h neki fáj csak érezze valaki h mit tett vele egy nő??? Én nem...nem hiszem el h neki is csak ennyi vagyok...nem bírom felfogni..az eszem érti..jaj de érti..de a szívem....én ezt nem tudom most h élem túl...szerintem inditok egy frontinnal az a biztos..akkor sem fogja látni mennyire összetört....

A Windows Phone-telefonomról küldtem