Tiszta pillanat.

Frontin barátom jól szétcsapott ,nem emlékszem a haza útra mikor felkeltem nem volt meg a táskám meg hasonlók. Viszont kellett. Mert most h csak tompább vagyok ,nincs az a sok sok sok egyszerre összevissza gondolat,ami nagyon jó annyira jó lenne ha mindig ilyen "csend" lenne a fejembe. Igy lehet átgondolni a dolgokat. Én azt gondolom erről a nagy beszélgetésről ,hogy hasznos volt. Előrébb lettünk. Kicsit jobban megismertük egymás érzéseit és magát az embert is. Majdnem elengedtük egymás kezét egy buta félreértés miatt. Mert ez az volt. Ok azok az apróságok amiket hiányoltam nem félreértések viszont ez a lakjunk majd együtt dolog az...az bizony. Igazából nem hogy összecuccolásra arra sincs kész egyikünk sem h erről beszéljünk. Mind a ketten túlvagyunk jó nagy csalódásokon kudarcélményen ezzel kapcsolatban. Igen ,anya telerakta a fejem ezzel a gondolattal h anélkül nem müködhet..és belegondoltam milyen lenne ha...de ha elvonatkoztatok attól h a valóság nem egy tündérmese és ha tényleg megpróbálom az összes érzésem nevén nevezni és helyre rakni akkor tudom h nem menne...per.pill biztos vagyok benne h még hosszú évekig úgy tiszta szívből őszintén nem vágyok arra ami egy együttélés jár. Persze szeretnék minden reggel mellette ébredni szeretnék ágybabújós filmezős vasárnapokat együtt főzéseket meg ilyesmi..viszont nem...én nem vagyok annyira jól h napi szinten tudjam kontrolálni a tüneteimet ,nem biztos h mikor jönnek az anyagi problémák stb nem rajta vezetném le h stresszelek és a lelkiismeretem is bántana h miattunk nem vagyunk úgy anyagilag mert két gyerek az csak két gyerek..meg nem ...én tényleg félek az ilyentől ,nekem eddig egyik sem volt épp jónak nevezhető persze nem zárja ki a lehetőségét annak h működhetne...de nekünk ahoz rengeteget kell "gyógyulni" ami nem egy gyors folyamat évek...nem könnyű feladat elengedni a múltat levonni a tanulságokat és új életet kezdeni...és én ma láttam azt amit szerintem rajtam kívül nem sokan...azt láttam h ott áll előttem egy kétségbeesett kisfiú aki szive minden szeretetével szeret engem csak annyira frissek a sebei h össze van zavarodva nem tudja mit akar ,bontaná a falait de még nem megy neki,akarja h közel legyek de fél iszonyúan fél..magátol az érzéseitől a jövőtől ,fogalma nincs merre tart ,nem érti h történhetett meg ez az egész vele ,mikor ő olyan borzasztó magas betonfalakat húzott fel és hogy merem én bontogatni közbe meg akarja h bontsam mert emberből van. Szüksége van arra amit csak egy párkapcsolatban kaphat meg. Saját magával harcol minden nap...és bevallom meginogtam abban h szeret e ő engem..viszont mikor ott ált az a kétségbeesett kisfiú és olyan őszinte fájdalom volt a szemében és igazi könnyei akkor tudtam h nem,nem én szeretem jobban. Nekem nem volt nehéz nyitni ,én egy ilyen ember vagyok imádok kockáztatni egylapra tenni mindent nem félek a csalódástól én attól félek h ha nem teszem meg amiről kicsit is gondolom h kene akkor megöl a milettvolnaha...ő más. Ő kicsit merev és kapott eleget az élettől még ha nem is felnőtt korában ,ő a biztonságra épitkezik elveket gyárt ,határokat húzgál falakat épit...(pedig a hidak sokkal jobbak :) ) és ma értettem meg h neki ez sokkal nehezebb h sokkal jobban szeret nem tévedtem. Mekkora bátorság kellett ahoz h legyőzze saját magát és ide jöjjön és ki merje mondani h szeret és velem szeretne lenni...és mekkora bátorság mekkora szeretet kell ahoz h egy ilyen elvekkel teli ember ,egy olyan ember aki kifelé azt mutatja h ő bizony egy határozott férfi és őt bozony senki semmi nem törné meg...hogy egy ilyen ember olyan közel engedjen h láthassam a valódi énjét ,hogy merje vállalni előttem h ő is csak egy esendő ember és h annyi érzelem van a betonfalak mögött h leirhatatlan..ha ezt meg merte mutatni nekem akkor bizony tényleg szeret...szeretem ezt az embert az összes dilijével együtt és neki semmi másra nincs szüksége csak arra h szeressék...én azt gondolom h mi nagyon nagyon sokat tanulhatunk még egymástól ....tudod mihez hasonlítanám magunkat? Vannak a menhelyeken azok a rossz sorsú kutyák akik nem sok jót kaptak kinozták őket vadállattá tették őket a hozzá nem értő kezek és ezek a kirakott magányos rettegő kutyusok sok sok türelemmel a leghűségesebb társai lesznek az emberek mert hosszú és kemény munkával megtanulják h nem minden kéz bánt h van amelyik simogat...ilyenek vagyunk mi útszélre dobott kétségbeesett elvadult kutyák..félünk,pedig semmire sem vágyunk jobban mint arra h szeressenek és szerethessünk ...és hosszú az út még ahoz h túllegyünk a múltunkon..és ahoz h mi közösen járjuk vegig ezt az utat ahoz legkevesbé sem hiányzik egy összecuccolás...és am is ki mondta h igy nem működhet évekig? Anya...de ismerek olyan párt akik tiz évet voltak igy együtt tiz év után jutottak el oda h összeköltöztek...tiz év húsz év kit érdekel...nekem csak az kell h szeressen h tudjam azt h nem akar lelépni a többi meg úgyis alakul minden mindig alakul magától..most az a lényeg h együtt és h szeretem

A Windows Phone-telefonomról küldtem