Szóval elmúlik ez a nagy rajongás..meglátjuk egymás legapróbb hibáját is majd stb stb..nem lehet tudni mi történik majd..szóval kár ,felesleges agyalni azon h mi lesz..én hisztis vagyok meg hirtelen ő meg nem szeret tervezni..ennyi a lényeg..más személyiségek vagyunk és nem szabad hibaként kezelni az ilyen jellemvonásokat..ő elviseli az én dilijeimet én meg mosolygok az ő dilijein mert szeretem h ilyen vaskalapos csökönyös szamár :) szóval nincs okom parázni,mert ha nagyon átgondolom ezt a kapcsolatot mind a ketten ugyan azt akarjuk csak én mint érzelmi lény és ő mint racionális másképp fogalmazzuk meg ugyan azokat a dolgokat...néha engem elvisznek a heves érzelmeim mint pl tegnap h kiakadtam h miaz h nem tervez velem..pedig ha az eszem használom én sem tervezek vele soha nem is voltam tervezgetős az a poén..oké álmodoztunk mindenkivel de ha komoly döntéseket kellett hozni akkor soha nem terveztem meg..fejjel a falnak tipus vagyok nem tudok egy példát sem mondani arra h lett volna olyan dolog amit előre elterveztem...velem minden csak úgy történt jött egy lehetőség megfogtam történt valami léptem de soha nem tervezetten....hogy is tanultam volna meg tervezgetni mikor soha nem volt semmi biztos az életemben. Az állandó költözések miatt mindig minden változott jocó se volt olyan h vele lehetett volna terve az embernek örültem h ha úgy keltem fel mellette h még ott van és úgy feküdtem le h ma nem zavart haza anyámhoz vagy nem csomagolt h megy ő..igy nem lehetett életet épitgetni fejbe sem..a többiek meg..mind csak kellett...nem akartam egyikkel se megöregedni egyiket sem szerettem annyira..megadták ami épp kellett aztán tovább álltam..használtam őket..de mikor laci gyereket akart sokkot kaptam mondjuk már attól is h becuccolt hozzám a sok kacatjával meg a rohadt macskájával nem h terveim nem voltak menekültem az egészből persze hamar megoldotta mind mert nem sok jót kaptam egyiktől sem..Tibivel sem akartam együtt elni. Csak haza kellett volna mennie borsodba mert Viki a tesója kirakta mert nem talált (?) melót..anya meg azt mondta neki h akkor bizonyitsa be h tényleg most nem szivat meg engem h ez most nem szex kapcsi ,maradjon cuccoljon oda keressen munkát legyen akkor ember..az meg odacuccolt nem sok beleszólásom volt..szerettem nem mondtam h ne tegye mert akkor elveszitem. Viszont nem kellett volna mert nem volt eleg stabil a kapcsolatunk ahoz h együtt lakjunk. Gyereket akart bevállaltam és nem hibáztatom..mert ott kezdődött a baj h hazamentünk..fiatal volt 24éves basszus..akkora volt hirtelen rajta a felelőség h nem tudott mit kezdeni vele..hirtelen kellett volna felnőnie nem sikerült pedig próbáltam segiteni neki de már két hónap után én se akartam ezt az egészet nagyon nem..már az beszélt belőlem h dühös voltam magamra mert hagytam h anya döntse el megint h kivel élek és tudtam h nem is akarok kisbabát már meg azt az egészet nem én akartam..nem volt meg bennem az a fajta szeretet felé ami átsegitett volna minket ezen a dolgon vagyis őt azon h megbirkózzon a felelőségével..Csabival elettem volna mert hát az más volt mert oda albérlőként mentem meg imádtam Csabit ha nem is úgy mint ahogy azt egy kapcsolatba kell..szeretem mai napig mint embert..de ha nem lett volna beteg sem maradok vele..mert anya akkor is kezdte adagolni a hülyeségeit pl a gyerek témát h Csabi biztos akar majd..és igen. Ezen elment volna a dolog mert soha nem tudtam volna úgy szeretni a Csabit h gyereket akarjak tőle. De az élet segitett lezárni az egeszet...szóval mindig csak azt tudtam mit nem akarok és ami a legnagyobb hiba volt mindig h anyára hallgattam...most is majdnem miatta engedtem el Gabit..mert ő kitalálta h ez igy halott kapcsolat meg kéne az összeköltözés..de neeem!! Szerintem jogunk van ahoz h mi döntsůk el nekünk h jó és nekem jó igy...én igy is tudom h szeret és igy is tudom h szeretem..a mi kapcsolatunk nem érett arra h együtt lakjunk meg mi sem vagyunk erre készen..és hagyni kell mindent menni a maga útján..nekünk egész máson kell változtatni nem azon h hol lakjunk...és meg kell tanulnom h nem szabad hagynom h anya hülye gondolatokat ültessen az agyamba mert eddig soha nem hoztam jó döntést mikor rá hallgattam...nem fogok többet. Ez az én életem és ha nekem úgy jó h ilyen kapcsolatom van akkor igy jó...igy is megkaphatok mindent amire vágyok ha Gabi is igy gondolja..lehetnek emlékeink közös élmények ..lehet együtt főzni együtt kelni együtt filmezni együtt karácsonyozni stb stb annyi külömbséggel h nem ölnek meg a hétköznapi gondok mindenki hazamegy a kellemes percek után és eli az életét..és hülyeseg h ahoz h valaki mellettem legyen a bajba is együtt kell lakni..mert miért?? Igy is adhat tanácsokat igy is segithet megoldani a dolgaimat és forditva...szóval ebben nincs igaza ebben sincs igaza anyának...szeretem ezt a majmot és örülök h találtam egy olyan embert aki hasonlóan gondolja az eletet mint én...és ha egyszer valamikor mégis ugy lenne h összecuccolunk azt mi döntsük el ne más dobja elénk mintha muszáj lenne...ez nem volt fair anyától..azt akarta h szétmenjünk Gabival vagy csak szabadulni akart tőlünk..nem tudom..de soha többet nem engedem h irányitani akarja az életem...szerintem most mindent rendbe raktam magamba...minden félelmemet megmagyaráztam megfogalmaztam...és lám nincs is nagy baj körülöttem :)
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése