Néha erősen gondolkozom azon h hogy nem kattanok meg magamtól? :D de tényleg..tegnap olyan jó volt h nem cikáztak a gondolataim..most meg basszus már zsibbadok egyszerre agyolok a munkán a váláson a költözésen és legszivesebben orditanék h csed legyen már odabent az istenit!! Nem bírom a stresszt...tök normális átlagos mindenkivel előforduló dolgoktól én teljesen kiakadok és hetekig szorongok..sokat adnék érte ha nem verne úgy a szivem egész nap mint aki épp lefutotta a maratont ,ha eltünne a görcs a gyomromból meg ilyenek. Megint remeg a kezem is..fasza. Lehet sokkal jobb volt mikor nagyon szarul voltam..hät nem? Beleszartam mindenbe felkeltem azt se tudtam mit csinálok egy óra múlva semmi cél semmi terv...bár az meg gyávaság volt ,menekülés,nem mertem szembenézni az életemmel a félelmeimmel...neha nagyon nem akarok jól lenni. Most megint itt ez a sok szar..kéne egy kis idő csak magamra,átgondolni mindent nevén nevezni mindent amit érzek megfogalmazni miért félek annyira és meglátni hogy sokkal elenyészőbb a probléma mint azt az agyam gondolja...ezek a kis gyakorlatok beváltak csak régóta nem kellett alkalmazni őket. Most kéne...ilyenkor mindig eszembe jut a kis pszichiáter csaj aki utoljára kezelt..irtó büszke lenne rám..minden tanácsot megfogadtam minden technikát alkalmazok és talán aki nem látott engem régen el sem hiszi h "beteg" vagyok...tegnap sem igazán vesztettem kontrollt..még távol voltam attól ahogy szeretném viselni a kinokat de gyakorlatban is bizonyitottam h fejlődök. Nem tettem kárt magamba nem mentem neki Gabinak nem vertem szét a fél lakást nem kiabáltam stb..a frontin belefért egyenlőre az h azt a képet összetörtem..hát az..az bánt..nem kellett volna...iszonyatosan kellett figyelni magamra ahozz h ne seperjem le az összes virágot meg mindent amiről eszébe juthatok ,szakadt nagyon a cérna..de szerintem ha valaki szeret valakit és a másik is szereti csak épp azt beszélik h engedjék el egymást ,akkor egy mentálisan egészséges nő is kiborult volna ennyire..annyira fájt mint mikor Danit elvitték tőlem a szülőszobáról...
Szerintem ma rendet rakok magamba ,a fejembe ,rendet rakok az érzéseim közt. Nem tudom...kezdjük ott h válóper...ettől most miért félek? Elsősorba azért h lehet eljön és látnom kell..görcsbe van tőle a gyomrom. Nem akarom lätni...de miért? Nem akarom h eszembe jutassa azt az időszakot nem akarom látni az önelégült hájas fejét mikor egy senki és eret kéne vágnia inkább h ilyen féreg h leszarja a gyerekeit...el kéne engednem ezt a dühöt,meg kene bocsájtani neki azt a sok rosszat amit tett velem velünk..de ez a legnehezebb azt mondani h nem haragszom többet rád..meg lehet judit is ott lesz. Őt se kivánom látni..nem tud rólam semmit mégis folyton bánt..haragszom rá. Kerdes h miért? Nem is tudom...igazából rossz h neki sikerült az ami nekem nem..mellette jocó olyan amilyennek én akartam h legyen velem. Az hülyeség h miatta szarja le a gyerekeket jocó mert ha akarná keresni őket senki meg nem tudná állitani. Igen..ez fáj h ha én annyira szerettem mellettem miért nem tudott ilyen lenni...de már nem is kéne h keressem a válaszokat. Meg hát tudom is..túlságosan szerettem ,túl sok szabadságot adtam neki,és csak ezekkel élt vissza..nem szabtam határokat nem akartam h azt érezze megfosztottam az életétől azzal h elvett feleségül...van akinek korlátok kellenek határozott szabályok..judit pórázra tette és jocó meg csak igy irányitható. Tehát nem szabad dühösnek lennem mert nem tudok olyan módon szeretni ahogy ők..én másképp szeretek és nem én rontottam el csak nem jó embernek adtam.
Aztán a munka...pfuu...ezzel mi a baj? Az a baj ,hogy nyolc éve nem dolgoztam sehol. Bezárkóztam. Szinte a nap 24órájába egyedül voltam vagy max olyanokkal akiket ismerek mert a családom stb. Most hirtelen az is sok h ki kell lépni a négyfal közül..aztán egy olyan helyre menni ahol kb negyven ember van rajtam kivül és egy olyan dolgot csinálni amit még soha..nem szeretem a sok új embert. Miért? Jaaj mert az a sok gyerekkori költözés..új hely új kôrnyezet új osztály új tanárok és az a megfelelési kényszer h befogadjon az az összeszokott csapat és mindenki kérdezősködik meg mutogat h naőazújgyerek..a hideg ráz tőle..ez pedig pont ugyan az csak felnőtt kiadásban. Gyerekkori traumákat nem szabad cipelni. Akkor gyerek voltam másképp tudtam alkalmazkodni másképp éltem meg az egészet mert csak egy gyerek voltam nem volt választási lehetőségem muszáj volt bemenni az új osztályba minden nap ha elfogadtak ha nem. Most van választási lehetőség nem kell h feljek,mert ha nem tetdzik ha nem fogadnak el akkor leléphetek bármikor senki nem kényszerit majd bele abba h olyan helyen legyek ahova minden reggel úgy indulok h potyognak a könnyeim,senki nem fog bántani mint az oviba vagy a suliba nem fognak csűfolni ,ha meg mégis akad olyan ember mert biztos fog aki nem fog csipni azzal nem kell h foglalkozzak mert nem kell h mindenki szeressen de ha egy ember cseszné el a dolgot akkor is mehetek máshova dolgozni..
A költözés..hát ez nehezebb...mert ugye itt nem egy világosan megfogalmazható para van..a legnagyobb félelmem az h nem fog menni anyagilag. Ezen nem tudok változtatni. Éjjel nappal dolgoznom kéne h tudjam fizetni az albit a rezsit együnk is meg mindig kell valami egy cipő egy ez egy az..viszont ha az ember keres akkor talál..mindig van egy kedvező árú lakás. Mindig találtam. Pedig mindig ugyan igy kétségbe voltam esve. Ha akkor 70ezerrel neki mertem indulni akkor most dupla akkora az esélyem h boldoguljak plussz anya mindig segitett mikor külön laktam ill ha a gyerektartás is meglenne az már maga lenne a menyország. Nem lennénk gazdagok viszont szüken de ki lehetne jönni egy hónapba. Mert most más a szitu. Van gyermekvédelmim vagyis teljesen ingyen van a menza a suliba oviba reggeli ebéd uzsi..régen ötödik óra után otthon voltak matyi egész nap nem tehettem meg h nem főzök minden nap. Most mindenki öt körül fog hazaesni vagyis egyszer eszik ami azt jelenti h két naponta kell főzésre költeni ami lássuk be nagy spórolás ha meg Böbe nem jön velem ami persze fáj akkor még kevesebb a kiadás. Szóval megleszünk valahogy. Nem kell ettől felni vannak sokkal rosszabb helyzetbe családok. Az rossz h Böbe nem akar jönni. De várható volt. Szeret engem de mindig anyához húzott inkább. Már elég nagy h eldöntse mit akar..nem kényszerithetem olyasmibe amit nem szeretne ,mert szeretem annyira h az a legfontosabb h neki jó legyen. Attól is félek h megint felnőttnek kell lenni de nem is ez..hanem h egyedül. Eddig volt jocó ha nem is vette ki a részét a dolgokból de megvolt a tudat h nem vagyok magam egy szar helyzetbe h van kivel osztozni a súlyon..ha meg nem jocó akkor más de nem voltam egyedül..látszólag. Most viszont nem lesz látszat ,kőkeményen magam maradok a gondokkal...és félek h nem fogom birni a nagy nyomást h nincs kivel megbeszélni h hogyan csináljam h egyedűl matekozzak h biztos mindenre legyen pénz stb ezek ilyesztő dolgok..nem magam miatt félek hanem mert ott lesz két gyerek akikért felelőséggel tartozom és még nem vagyok annyira biztos magamban h tutira tudjam h fog menni. De annyi mindent túléltem már meg megoldottam...pedig igazából jocó sem segitett ha probléma volt akármilyen mindig megölelt és tudtam h azzal kifújt a segitség h azt mondja h fasza csaj vagy okos meg minden úgyis megoldod ezért szeretlek...na ez nagy segitség volt..szóval nem roszabb a helyzet mint bármikor...felnőni meg tényleg fel kell nem élhetek anyámmal egész életembe..jó néha valódi gondok nélkül viszont itt gyerekként vagyok kezelve és ebből tényleg lépni kell. Csak nem tudom mit fogok kezdeni a hirtelen jött ilyenfajta szabadsággal h nem mondja meg senki mit főzzek senki nem basz le ha van mosatlan senkit nem érdekel h takaritottam e vagy sem senki nem ordit le ha nem a konyhába eszek vagy ha elalszok a tv-n h nem kell engedélyt kérnem h jöhet e Gabi nem kell bejelentenem hova megyek mikor jövök..soha nem volt ilyenbe részem és megilyeszt..pedig ennek örülnöm kéne..és igen..megvan h miért félek ennyire. Ezért. Mert nekem mindig megvolt az h megmondják mikor mit csináljak hova mehetek stb..mindig volt valaki akinek meg kellett felelni soha nem voltam egyedül. Szentivánon imit cuccoltattam oda h legyen valaki akinek megfeleljek persze nem volt hova mennie de igy utólag az volt a célom h mindegy ki csak valaki mondja meg h mit főzzek h valaki csesztessen h takaritsak h mosni kéne h legyen ott valaki akinek elmondom a napi problémáimat..most meg nem lesz senki..és tényleg ez a félelem oka h elveszek egyedül. De anya szerint vagyok olyan jól h nem lesz gond nekem ezzel. Biztos Gabi is ezt mondaná úgyh nem lesz baj.
A másik gyomorszoritó érzésem Gabi..most annyira közel volt az h elveszitem hogy a gondolattól is sirnom kell h egyszer nem lesz velem többet. Persze az emberek változnak..én is fogok ő is fog. Pl 14éve én sziklaszilárdan állitottam h olyan pasi nincs aki engem szabályozni fog senki csicskája nem leszek igy se ferj se gyerek nem kell..aztán mennek a napok telnek az évek tôrténnek dolgok amik változtatnak az emberen..gabi sem ilyen volt 14éve..senki nem tudhatja ,ő sem h azok az elvek azok az elhatározások amikhez most ragazkodik mit fognak jelenteni pár év múlva... Tehát nem lehet 100% h egyszer el kell engednünk egymást...mert az ember ha ebbe belegondol..most mind a kettőnknek kicsi gyerekei vannak és 15év az rengeteg..matyi már 20éves lesz Mira majdnem 24 a csajok meg...istenem semmi a 15ev és mégis nagyon sok..felnőtt lesz mind...ezek meg hasonló dolgok nagyon sokat fognak változtatni mindenen..persze arra sincs biztositék h egy év múlva akarunk még együtt lenni..leáll a hormon termelődése ami ezt a nagy szeretetet okozza
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Szerintem ma rendet rakok magamba ,a fejembe ,rendet rakok az érzéseim közt. Nem tudom...kezdjük ott h válóper...ettől most miért félek? Elsősorba azért h lehet eljön és látnom kell..görcsbe van tőle a gyomrom. Nem akarom lätni...de miért? Nem akarom h eszembe jutassa azt az időszakot nem akarom látni az önelégült hájas fejét mikor egy senki és eret kéne vágnia inkább h ilyen féreg h leszarja a gyerekeit...el kéne engednem ezt a dühöt,meg kene bocsájtani neki azt a sok rosszat amit tett velem velünk..de ez a legnehezebb azt mondani h nem haragszom többet rád..meg lehet judit is ott lesz. Őt se kivánom látni..nem tud rólam semmit mégis folyton bánt..haragszom rá. Kerdes h miért? Nem is tudom...igazából rossz h neki sikerült az ami nekem nem..mellette jocó olyan amilyennek én akartam h legyen velem. Az hülyeség h miatta szarja le a gyerekeket jocó mert ha akarná keresni őket senki meg nem tudná állitani. Igen..ez fáj h ha én annyira szerettem mellettem miért nem tudott ilyen lenni...de már nem is kéne h keressem a válaszokat. Meg hát tudom is..túlságosan szerettem ,túl sok szabadságot adtam neki,és csak ezekkel élt vissza..nem szabtam határokat nem akartam h azt érezze megfosztottam az életétől azzal h elvett feleségül...van akinek korlátok kellenek határozott szabályok..judit pórázra tette és jocó meg csak igy irányitható. Tehát nem szabad dühösnek lennem mert nem tudok olyan módon szeretni ahogy ők..én másképp szeretek és nem én rontottam el csak nem jó embernek adtam.
Aztán a munka...pfuu...ezzel mi a baj? Az a baj ,hogy nyolc éve nem dolgoztam sehol. Bezárkóztam. Szinte a nap 24órájába egyedül voltam vagy max olyanokkal akiket ismerek mert a családom stb. Most hirtelen az is sok h ki kell lépni a négyfal közül..aztán egy olyan helyre menni ahol kb negyven ember van rajtam kivül és egy olyan dolgot csinálni amit még soha..nem szeretem a sok új embert. Miért? Jaaj mert az a sok gyerekkori költözés..új hely új kôrnyezet új osztály új tanárok és az a megfelelési kényszer h befogadjon az az összeszokott csapat és mindenki kérdezősködik meg mutogat h naőazújgyerek..a hideg ráz tőle..ez pedig pont ugyan az csak felnőtt kiadásban. Gyerekkori traumákat nem szabad cipelni. Akkor gyerek voltam másképp tudtam alkalmazkodni másképp éltem meg az egészet mert csak egy gyerek voltam nem volt választási lehetőségem muszáj volt bemenni az új osztályba minden nap ha elfogadtak ha nem. Most van választási lehetőség nem kell h feljek,mert ha nem tetdzik ha nem fogadnak el akkor leléphetek bármikor senki nem kényszerit majd bele abba h olyan helyen legyek ahova minden reggel úgy indulok h potyognak a könnyeim,senki nem fog bántani mint az oviba vagy a suliba nem fognak csűfolni ,ha meg mégis akad olyan ember mert biztos fog aki nem fog csipni azzal nem kell h foglalkozzak mert nem kell h mindenki szeressen de ha egy ember cseszné el a dolgot akkor is mehetek máshova dolgozni..
A költözés..hát ez nehezebb...mert ugye itt nem egy világosan megfogalmazható para van..a legnagyobb félelmem az h nem fog menni anyagilag. Ezen nem tudok változtatni. Éjjel nappal dolgoznom kéne h tudjam fizetni az albit a rezsit együnk is meg mindig kell valami egy cipő egy ez egy az..viszont ha az ember keres akkor talál..mindig van egy kedvező árú lakás. Mindig találtam. Pedig mindig ugyan igy kétségbe voltam esve. Ha akkor 70ezerrel neki mertem indulni akkor most dupla akkora az esélyem h boldoguljak plussz anya mindig segitett mikor külön laktam ill ha a gyerektartás is meglenne az már maga lenne a menyország. Nem lennénk gazdagok viszont szüken de ki lehetne jönni egy hónapba. Mert most más a szitu. Van gyermekvédelmim vagyis teljesen ingyen van a menza a suliba oviba reggeli ebéd uzsi..régen ötödik óra után otthon voltak matyi egész nap nem tehettem meg h nem főzök minden nap. Most mindenki öt körül fog hazaesni vagyis egyszer eszik ami azt jelenti h két naponta kell főzésre költeni ami lássuk be nagy spórolás ha meg Böbe nem jön velem ami persze fáj akkor még kevesebb a kiadás. Szóval megleszünk valahogy. Nem kell ettől felni vannak sokkal rosszabb helyzetbe családok. Az rossz h Böbe nem akar jönni. De várható volt. Szeret engem de mindig anyához húzott inkább. Már elég nagy h eldöntse mit akar..nem kényszerithetem olyasmibe amit nem szeretne ,mert szeretem annyira h az a legfontosabb h neki jó legyen. Attól is félek h megint felnőttnek kell lenni de nem is ez..hanem h egyedül. Eddig volt jocó ha nem is vette ki a részét a dolgokból de megvolt a tudat h nem vagyok magam egy szar helyzetbe h van kivel osztozni a súlyon..ha meg nem jocó akkor más de nem voltam egyedül..látszólag. Most viszont nem lesz látszat ,kőkeményen magam maradok a gondokkal...és félek h nem fogom birni a nagy nyomást h nincs kivel megbeszélni h hogyan csináljam h egyedűl matekozzak h biztos mindenre legyen pénz stb ezek ilyesztő dolgok..nem magam miatt félek hanem mert ott lesz két gyerek akikért felelőséggel tartozom és még nem vagyok annyira biztos magamban h tutira tudjam h fog menni. De annyi mindent túléltem már meg megoldottam...pedig igazából jocó sem segitett ha probléma volt akármilyen mindig megölelt és tudtam h azzal kifújt a segitség h azt mondja h fasza csaj vagy okos meg minden úgyis megoldod ezért szeretlek...na ez nagy segitség volt..szóval nem roszabb a helyzet mint bármikor...felnőni meg tényleg fel kell nem élhetek anyámmal egész életembe..jó néha valódi gondok nélkül viszont itt gyerekként vagyok kezelve és ebből tényleg lépni kell. Csak nem tudom mit fogok kezdeni a hirtelen jött ilyenfajta szabadsággal h nem mondja meg senki mit főzzek senki nem basz le ha van mosatlan senkit nem érdekel h takaritottam e vagy sem senki nem ordit le ha nem a konyhába eszek vagy ha elalszok a tv-n h nem kell engedélyt kérnem h jöhet e Gabi nem kell bejelentenem hova megyek mikor jövök..soha nem volt ilyenbe részem és megilyeszt..pedig ennek örülnöm kéne..és igen..megvan h miért félek ennyire. Ezért. Mert nekem mindig megvolt az h megmondják mikor mit csináljak hova mehetek stb..mindig volt valaki akinek meg kellett felelni soha nem voltam egyedül. Szentivánon imit cuccoltattam oda h legyen valaki akinek megfeleljek persze nem volt hova mennie de igy utólag az volt a célom h mindegy ki csak valaki mondja meg h mit főzzek h valaki csesztessen h takaritsak h mosni kéne h legyen ott valaki akinek elmondom a napi problémáimat..most meg nem lesz senki..és tényleg ez a félelem oka h elveszek egyedül. De anya szerint vagyok olyan jól h nem lesz gond nekem ezzel. Biztos Gabi is ezt mondaná úgyh nem lesz baj.
A másik gyomorszoritó érzésem Gabi..most annyira közel volt az h elveszitem hogy a gondolattól is sirnom kell h egyszer nem lesz velem többet. Persze az emberek változnak..én is fogok ő is fog. Pl 14éve én sziklaszilárdan állitottam h olyan pasi nincs aki engem szabályozni fog senki csicskája nem leszek igy se ferj se gyerek nem kell..aztán mennek a napok telnek az évek tôrténnek dolgok amik változtatnak az emberen..gabi sem ilyen volt 14éve..senki nem tudhatja ,ő sem h azok az elvek azok az elhatározások amikhez most ragazkodik mit fognak jelenteni pár év múlva... Tehát nem lehet 100% h egyszer el kell engednünk egymást...mert az ember ha ebbe belegondol..most mind a kettőnknek kicsi gyerekei vannak és 15év az rengeteg..matyi már 20éves lesz Mira majdnem 24 a csajok meg...istenem semmi a 15ev és mégis nagyon sok..felnőtt lesz mind...ezek meg hasonló dolgok nagyon sokat fognak változtatni mindenen..persze arra sincs biztositék h egy év múlva akarunk még együtt lenni..leáll a hormon termelődése ami ezt a nagy szeretetet okozza
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése