Elnyomod?

De sok mindent igaz? Túlélési stratégia. Ja. Csak hosszú távon veszteséges vállalkozás. El lehet nyomni..de olyan ,mint a koszt a szőnyeg alá seperni..meddig van hely? Meddig nem lesz kosz kivül is ? Ugye? Tegnap este sorra ugrottak be az emlékek..és baromi rossz volt...és hány ilyen emlékem van ,amit elfolytok...megszámlálhatatlan. Aztán egy váratlan pillanatba beugrik és rombol. Ha akkor az ember szembenéz vele akkor most nem érezném ezt. Az a sok elfolytott harag ,düh csak úgy tör itt kifelé...pedig a legroszabb dolog a világon a harag. Csak az a baj h hiába jártam dokihoz meg hiába voltak megértő emberek a közelemben ,van amiről nem beszél az ember ,mert szégyenli h volt ilyen periódusa. Pedig nem az egész az én hibám. Keresem a részem benne. De csak ilyeneket találok h ha nem vagyok olyan amilyen akkor jocóval jobb lett volna a kapcsolatom és nem kerülök oda anyuékhoz. Vagy ilyet h ha nem vállalok gyereket akkor se..vagy ha jocóra nem hallgatva elkezdem azt a rohadt sulit. Ennyi a részem benne. Arról nem tehetek ,hogy az emberek gonoszak,nem vállalhatok felelőséget az anya akkori viselkedéséért. Senki akkori viselkedése nem az én felelőségem. Most le akartam ide irni hogy mi volt csak nehéz. Pedig valahova ki kéne adni hogy legalább ez ne okozzon több álmatlan éjszakát. Persze leirva sem olyan mint akkor ott benne lenni. Szar egy év volt sok rosszal. Az utlosó napok meg a legrosszabbak voltak jocóval. Ha rágondolok is szorit a mellkasom. Féltem. Minden percben féltem. Ő meg tudta. Volt h csak ültem a fotelomba és bámultam a tvt közbe 200volt a pulzusom csak attól h ott ül ő is a szobába és vajon mit szúrok el megint amiért kapni fogok? Mindig sikerült valami persze így csattogtak a pofonok. Ha vissza mertem szólni akkor többet kaptam. Hatalma volt felettem. Csak meguntam és hazamentem az anyuékhoz. Nem gondoltam h egyik borzalomból csöppenek a másikba. Az első szarnál emlékszek öszekucorodva ültem az ajtónál és csak zokogtam.aztán talán megedződtem nem ez nem jó szó..beletörődtem vagy ilyesmi vagy csak az agyam tudta h csinálni kell mert a gyerekek...egy házban laktunk. De olyan szinten szart ránk h az fáj. Nem is az h rám. Hanem a gyerekekre. Nem volt pénzem. Ami volt abból tüzelőt vettem mert november volt. Jó fagyos november. Közbe kiderült h terhes vagyok Matyival. Nem akartam elvetetni bár a dokik határozottan állitották h kéne mert beteg lesz. De akartam őt. Szóval ott voltam terhesen két kicsi gyerekkel. 15mázsa fával egy hónapra egy forint nélkül. A gyerekek ovisok voltak tudtam h ott melegbe vannak meg esznek betegen is vittem böbét mert tudtam h otthon semmi nincs. Anya főzött minden nap de nem volt az h mondd a gyerekeknek h egyenek. Annyim volt h egy darabig kenyeret tudtam venni. De abból is annyit ettem h tényleg ne haljak éhen mert kellett a lányoknak aztán két hét után elfogyott mindenem már nem volt se cukor se teafilter h leg azt csináljak a kenyérhez nem volt semmim. Volt pár fej hagymám meg egy fél kiló lisztem. Bőség zavara. Cigány faluba laktunk igy ismerjük ugye a drága jó vakarót ,akkor örültem h Móni megtanitotta hogyan készül. Azon elvoltak két napig. Én akkor már harmadik napja nem ettem kv-m se volt a vérnyomásom am is alacsony hát még terhesen volt úgy h olyan rosszul voltam h nem birtam felkelni..de mennem kellett fát vágni. A düh hatalmas energiákat ad az embernek. Ez az egy biztos. Gyűlöltem anyámat h képes végignézni h a lányok sírnak az éhségtől meg a hidegtől. A maximum 10fok volt a szobába. Úgy h mire jöttek az oviból begyúlytottam. Én napokat ültem 4-6 fokba. Nem tudtam mi fáj jobban az éhség vagy a hideg vagy a szivem. Aztán elkezdett az a kevés fám is eltünni. Tesóm előszeretettel lopkodta a pockokat mert a tölgy csak nagyobb kalóriával ég mint a nyárfa..szóltam h ne csinálják ne vegyék el,ne tőlem,a gyerekektől ne..de csak a balhét sikerült kirobbantanom. Aztán ugye elfogyott minden. Két napig voltunk úgy h tényleg egy falatot nem ettünk. Akkor sem segitett az anya egy szelet kenyérrel sem. Sose felejtem el ahogy ültek az ágyba a csajok anya keksztekercset csinált és h mennyire csalódottak voltak h nem kaptak belöle. Abból se. Mamával ,jocó nagyija,nem voltam jóba de ő volt az egyetlen ember akihez akkor tudtam menni h segitsen. Nagyon szar volt mert veszekedett velem h felelötlen rossz anya vagyok h ilyen helyzetbe vittem a gyerekeket csak mert önző módon mentettem magam jocótol. Adott 2ezer forintot egy kis krumplit lisztet cukrot olajat meg egy zsák fát. Tudtam h egy hetem van még gyesig.de abból se fog maradni mert jocó elhuzott németbe igy Zsír hozzám jôn a tartozás miatt. Kamatos pénzbe nincs olyan h nem adom oda mert meglincselnek nem számit h nő vagy meg h ott vannak a gyerekek. Anya ezt mind végignézte. Nem h végignézte hanem még folyamatosan basztatott is. Talán még jobban mint mostanába. Mindig betalált valamivel mintha nem lett volna elég bajom vagy nem fájt volna eléggé h ennyire szivtelen h végig tudja nézni azt ami történik velünk. Végső elkeseredésembe felhivtam jocót. És visszakönyörögtem magunkat. Akkor költöztünk el kókára. Nem akartam anya közelébe lenni. 6hónapig nem is kerestem. Visszaüldözött jocóhoz. Aztán mindig az van h ő mikor mondta h válljak el. Ezek igy leirva nem borzalmas dolgok. De benne lenni embertpróbáló volt. Kv aztán folyt.

A Windows Phone-telefonomról küldtem