Utolsó :)

Remélem...nem..nem remélem,hanem tudom. Ha becsukom itt magam után az ajtót ,kezdődik egy új fejezet az életemben. Sokat kellett ezért nekem szenvedni. De megérte. Az összes könnycsepp és pokoli nap értelmet nyert..mert ,bár piszok nehéz volt az út és baromira fájt néha minden lépés Hozzá vezetett. Nem tudom..mindig mosolyogtak rajtam mikor arról beszéltem ,hogy tudom hogy ennyi mocskos szar után csak valami csodásan szép jöhet..néha el is hittem h na ez az egy -egy pillanatra..de most nem csak pillanatok vannak..most ez az..az én csodám. Biztos nem lesz minden nap egy tündérálom...nem is szeretném ,hogy az legyen...de tudom ,hogy nem lesz több olyan hogy a valóságot pokolként élem meg...Vele biztosan nem. Hogy miért vagyok annyira biztos benne ,hogy Ő az? Nem tudom...érzem...csak érzem...ő sem tökéletes...de szeretem azt a hatalmas EGO-ját azt hogy baromi lusta hogy képes lenne délig aludni hogy folyton rohanásba van mégsincs ideje semmire szeretem azt a mély ráncot a szemöldökénél...nagyon szeretem ezt az embert...minden kapcsolatomba hiányzott valami..soha nem tudtam megfogalmazni pontosan hogy mi az...talán karácsonykor volt az hogy zokogtam hogy Jocó hiányzik..aztán írtam is ,hogy nem is ő hanem az ahogy éltünk..a filmezős hétvégék a cigi az ágyba a szétdobált ruhái az hogy nem veszi véresen komolyan az életet...sorolhatnám még...és most...most itt van..minden ami hiányzott itt van..egy olyan ember mellett akit imádok...mondja valaki ,hogy ez nem csoda...és nem kell megdolgoznom érte nem kell semmit tennem csak vigyázni erre a csodára...az meg nem lesz nehéz :) szóval a hülye picsa haza ért...nem lesz több bejegyzés...nem "gyógyultam" meg ,de jobb a valóság..most már sokkal jobb :)

A Windows Phone-telefonomról küldtem