Kiegészíteném a mai bejegyzést...délután nagyon elkapott az a fajta nemtudommitőlvagyokbaszottszomorú érzés..hát ez valami rohadt szar..mert hogy az égvilágon semmi okom megzuhanni...Tomi ma is kitett magáért...meg is lepett :) elmentünk a plazába feladni a tippmixet és utána nem haza indult elvittük Matyimat a Malom ligetbe...nem voltunk sokat,de jó volt sétálni kicsit meg a gyerek is boldog volt és persze én is és mégis sírni lett volna kedvem...szerintem a baj nem kicsi ha az örömöm is abba nyilvánul meg h sirhatnékom van :D na de nem nevetem el...ma is sokat beszéltünk arról hogy mi lesz velem...és tényleg jó hogy ennyire itt van és akar segíteni...mert ha más nem is az mindig motiválni fog hogy ne okozzak neki csalódást...persze ezen kívül is fontos nekem is hogy kimásszak ebből...ma valahogy mikor mosogattam a kezemről azt a rohadt olajat olyan nagyon belém hasított a felismerés hogy mennyire vacakul is vagyok...és ez valami iszonyatosan szar érzés..mikor rádöbbensz hogy mennyire elmenekültél a valóságtól már megint hogy megint mennyire elkezdtél a saját kis világodba élni...én nem akarok ilyen rohadtul lenni...és főleg azt nem akarom h akiket szeretek miattam szenvedjenek mert én ilyen vagyok...most....nem tudom..rendesen fáj hogy tudom hogy mennyire irreális néha ahogy a dolgokat lereagáltam meg reagálom ...és fáj hogy ennyire nem akartam észrevenni újabban hogy megint baj van...persze Danim után irogattam én hogy tudom hogy segítség kéne...csak senki nem erősített meg ebben. gabi sose hitte el h bármi gond is van velem. a gyerekek se szóltak max Böbe egyszer még tavaly. anya ő kb leszarta..mikor látta hogy zabálom a frontint akkor maximum kiabált egyet vagy ha épp rossz napom volt akkor lebaszott..de segíteni soha nem akart...senki sem akart...én meg lassan elhitettem magammal h tényleg minden rendben velem...most meg itt ülök és kb másfél évem dőlt össze...minden amit éreztem az csak illúzió volt a hitem csak az játszott veklem...vagy csak egy túlélési stratégia volt minden...ha mondjuk Dani után jön a felismerés h valami nagy baj van akkor nincs se erőm se kedvem bármit is tenni ellene akkor az volt a legjobb ha azt hiszem h baszott fasza csaj vagyok és nincs baj és bírom....ma sokat gondolkodtam..és kb az összes létező tünetem megvan...és ez nagyon szomorú...sose lesz november....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése