5.-nap

Most jó lenne azt irni h molyogva keltem és huu de fasza minden. A hétfő am se fasza soha. Este Tomi meccsen volt. Én meg irtam is h nincs túl jó napom. Próbálom neki néha megfogalmazni mit érzek..igazából sokszor én sem tudom. Na és tegnap sikerült butának lenni. Irtam h megigérte h ha vége a meccsnek ír. Mire rájöttem h még van 30másodperc vissza. Csak nem találtam sehol hiába nyomkodtam előtte a tv-t. Ezt meg is irtam neki. De a szokásos szeretlek vége van eredmény stb helyett annyit irt h most van vége. Utána irtam h mikor jön mennek még valahová vagy indul haza? Na erre már semmi reakció. Vártam 15percet. De semmi ,pedig nem szokott nem irogatni.  ilyenkor mindig matrica hegyek vannak meg képek meg szeretlek ...most meg semmi. 20perc után leirtam neki h tudom h haragszik amiatt a mondat miatt de ne már h igy büntet. Na mert ezt nem tudom elviselni..mikor nem reagálnak üzenetre telóra bármire. De tudja is..41perc alatt teljesen kiborultam h egy mondatom miatt nem hiszem h azt érdemlem h leszarjon akkor kaptam egy like jelet. Ismét megkérdeztem mikor várjam. Látta de semmi válasz..most is befeszülök ettől. Megkéne fejteni h miért? Hát nem tudom..talán mert nálam az csak rossz dolgokhoz köthető ha nem reagálnak a mondataimra.. Jocó előszeretettel szart le..olyankor mindig megcsalt vagy csak simán nem voltam annyira fontos h legyen ideje bármit is reagálni,ha nem szólt hozzám akármilyen formába az egyenlö volt azzal h megint a fasz kivan ám velem és haza lehet takarodni anyámhoz. Anya..na neki is ez nagy fegyvere..ha elbasztam valamit ami nyilván nem nehéz dolog mert folyton elbaszok mindent akkor képes volt hetekig egy kukkot se szólni hozzám..meg ilyenkor neki is jött az h lehet h jobb lenne ha elköltöznék..Tibi az...hát szerintem ő volt az aki sportot űzött abból h ne reagáljon a mondataimra. A telót kb sose vette fel rám smsre se reagált facen se max ritkán mikor épp azt érezte h szeret..ha problémánk volt és megakartam beszélni se tudtam mert arra se méltatott h rám nézzen..és sorolhatnám még a hasonló eseteket...Nálam az ha valaki nem tisztel meg azzal h ir vagy szól valamit a mondatomra egyenlő azzal h megint elcsesztem rosszul viselkedtem rosszat szóltam és nem vagyok szerethető nem kellek. Nyilván tegnap Tomiba is hasonló dolgok zajlódtak le. Még sose borultam ki mikor elment valahová viszont még sose volt olyan h nem veszi figyelembe h folyamatosan írok. Én attól kerültem padlóra h nem válaszol ő meg attól h fárasztó h mindig elcseszek mindent akár egyetlen szóval. Nagyon idegesen jött haza. Persze sírtam. Főleg h nem értette mi is a problémám. Szerinte nem gond h teljesen nem a megszokott módon viselkedett..csak egy hideg mondatot kaptam és eltűnt..nem értette h ez nekem milyen érzés volt..kiborult. Nagyon..belerugott a falba vagy nem tudom mert nem voltam bent..szerintem eltört am a lábfeje.. Sírt..baszottul sírt...sose láttam sírni és azt mondta mindig h nem is fogom..a szivem szakadt meg azért az emberért ahogy feküdt ott és zokogott...miattam..mikor sose akartam bántani és mégis folyamatosan...talán még sose szerettem annyira mint ott mellette térdelve...másrészt azt fújta h nem megy hogy nem bírja...rohadtul féltem...féltem h megint én basztam el h megint a szaros kinom a rohadt irányithatatlan mondataim egyetlen rossz vagy több rossz mondat miatt nem kellek..h megint az van h csak akkor vagyok jó ha hibátlanul tudok mindent kezelni ha sose szólok rosszat h nincs értékelve az h rögtön tudtam bocsánatot kérni..piszok mód fájt...főleg h beleraktam minden bizalmam...hogy segit nekem..őrült rossz mikor már annyira fáj h bárhová elmenekülnél a valóságtól bármit megtennél h ne érezd megint ugyan azt a szar..azt a szart h nem kellesz a hibáiddal együtt főleg h tudja h ezt mind a "betegségem" hozza ki belőlem. Azt mondta ö mindig a Beát szereti én viszont csak a boldogságot nem őt..ez nem igaz..mikor ennyire fáj akkor is szeretem őt szeretem csak akkor pont fáj..vannak helyzetek amikkel nem tudok mit kezdeni amiktől kiborulok ez is egy olyan volt..biztosan ez egy feldolgozásra váró múltbéli esemény események...de per.pill nem tudok máshogy reagálni arra ha leszarják h irok hivok kérdezek beszélek...mert belepusztulok...rohadt szarul vagyok ám. Ezt legalább tudom. Ez is több mint a semmi. Legszivesebben ma mennék dokihoz ma elkezdenék szedni bármilyen bogyót csak múljon el végre csak tünjön el ez a sok fáj csak tudjak mindig normális lenni...nem akarom őt bántani...se elvesziteni. Viszont volt része abba h szarabbul vagyok mert kb egy hónapja mondom neki h azt érzem h távolodik h akar családot szeret engem mégsem érzi jól magát benne és legszivesebben kilépne ebből..tegnap végre kimondta h igy volt..ha ezt ki tudja mondani akkor mikor először kérdezem akkor nem rágom magam h megint paranoid vagyok és megkattantam stb..akkor megbarátkozok a tudattal esetleg teszek valamit h ne igy érezzen..de folyton éreztem h nem kerek valami és ettől egyre rosszabbul lettem amitől persze ő is szenvedett mert egyre kevesebbet tudtam az a Bea lenni akit megszeretett...mind a ketten szenvedtünk pedig egy őszinte beszélgetés mint látszik mindent megoldott volna.. Azt hittem már nem lehet jobban szeretni embert annál mint ahogy őt szeretem..tegnap rájöttem h de bizony lehet. Mikor ott van az az ember akit imádsz és nem szégyeli az érzéseit sír mint egy kisfiú ,ott van és ennyire közel enged..hát az leirhatatlan...potyogtak a könnyeim azt se tudtam néha h örömömbe vagy kínomba...csak azt tudtam h szinte már fáj annyira szeretem..és hogy sose tudok annyit adni neki mint amit megérdemelne azért hogy ennyire szeret engem..tanulságos este volt. És szerintem sokkal közelebb is kerültünk egymáshoz...most mégjobban akarok meggyógyulni..sokkal jobban mint eddig bármikor.

A Windows Phone-telefonomról küldtem