Értünk...

A vonaton volt időm gondolkodni. Hallgattam a zenéket. A legtöbbről ö jut eszembe..ő mutatta stb...anya várt az állomáson. Végig sirtam az utat mikor megláttam már fuldokolva zokogtam. Elmondta h miket beszélt Tomival. Dühös voltam..mert ne! Ne csinálja azt mint Gabinál h tudja mi a jó nekem. Nekem Tomira van szükségem és ha beteg ha nem ha havonta szakit ha nem őt szeretem..és nem miatta vagyok lent hanem magam miatt. És miért mondd neki olyanokat h mellette nem gyógyulok meg? Meg h nekem nem együtt élős kapcsolat kell? Én most kezdek gyógyulni mert érzek mert érzem az elnyomott kinjaimat. Segitség kell. Mondtam h kisérjen be befekszem a pszichiátriára. Aztán mondtam neki h tudom h Tomi nagyon szeret engem. Csak tudom h elkattant. H sok volt neki...mondtam h felhivom az anyukáját beszélek vele. Aztán meg h adok időt h helyrebillenjen. Azt mondta h ez okos ötlet néha tudok jól gondolkodni. Mert ő is látta h teljesen szét van esve Tomi. Az anyukája mondta h menjek és beszélünk. Ő is azt mondta h tomi nagyon szeret engem h minden megvan bennem amire szüksége lehet h feladni nem szabad. Csak legyek erős. Tomi most nagyon rosszul van. Meséltem neki h befogta a fülét mikor hangosabban beszéltem és teljesen bekattant h ne orditsak mert az apukája csinálta ezt mindig..erre mondta h igen. Tomi kicsinek is bepánikolt ha hangos szót hallott. És h az is a baj h az apja is begyőgyszerezte magát..ill nem de eljátszotta..és h olyan sebeket szakitottam fel amivel tominak most meg kell birkózni. Adjak időt neki. Mondtam h én is erre gondoltam..h szeretem nagyon és én is ahogy ő vele képzelem a jövőt és segiteni akarok. És ha az az első lépés h hagyjam akkor most hagyoom. Aztán azt beszéltük h megkell majd értetni vele h attól h valaki kicsit pipa stb még nem hagyja el és nem szereti kevésbé..h a gyerekekkel is morgok pl mégis akkor is imádom őket es tudják h nem rakom ki őket csak mert per pill pipa vagyok. Ehez persze az is kell h én összekapjam magam. Szóval mivel hétvégén nincs csak ügyeletes doki igy hétfőn megyek be. Kell az erő meg újra a gyógyszereim h ahogy kérte segitsek neki...már értem miért mondta mindig h gyógyuljak meg h segitsek neki. A 13.-át a legborzalmasabb napnak gondoltam...pedig lehet a lehet a legjobb ami történhetett...nagy lépés ez...azt hiszem. Facen beszéltem vele is. Leirtam neki röviden amit levélbe is meg ezeket...utoljára azt irta h neki igy is jó. Nem elküldött a halálba..nem elzárkózott. Mindenki azt mondja h idő kell neki azok után ahogy kiborult..olyat nem is láttam még...mint egy őrült ahogy az ágyra lökött remegett meg öltözött h jön velem...remélem sikerül neki is...benne is megvan az erő h összerakja magát...remélem megtalálja..bár tegnap azt irtam h gyáva...de lehet az a jobb szó h fél...azt meg nem nehéz legyűrni..fog neki menni. Jaa a napló..anya mondta h mrgakarja mutatni a dokinak..h őszinte legyek nem is bánnám. Az meg h kisértetiesen minden pasimról ugyan azt irtam...hm..mert pasik..ugyan úgy működnek...és ez sem igaz..mert Tomiról annyi pozitiv bejegyzés van h az már hihetetlen..nem egyszer irtam h ez más mint a többi...ezt ő is tudja..mert őt mindenféle csipri csupri dolog miatt nem hagytam ott...soha nem hagynám ott...jocó volt eddig az akinél jobban senkit...most Ő az akit mindenkinél jobban..mindet szerettem...de egyik sem szeretett engem...ő igen...és őt még se itt se máshol nem bántottam mert nem megy..mert bele is halnék ha szidnom kéne...nagyon szeretem...nagyon hiányzik de kibirom ezt az egy két hetet. El sem költöztem. Anyukája is mondta h az lenne az utlsó csapás neki teljesen összeroppanna még ha hangoztatja is h ezt akarja...tudjuk h csak a düh meg a fájdalom beszél belőle..szóval várok gyógyulok és nem soká újra ölelhetjük egymást és kéz a kézben letoljuk azokat a francos nehézségeket...mert én fasza csaj vagyok ő meg egy fasza pasi....

A Windows Phone-telefonomról küldtem