huszonvalahanyadik nap

nem számolom...elvesztettem a fonalat :) meg magamat is..valahol..már megint. zártosztály. igaz most csak egy nap meg egy kicsi. hogy miért? nem tudom. keresem az okokat. gyenge szar vagyok. és még csak nem is emlékszem. ilyen emlékezetkieséses dolog talán tiz éve volt egy alkalommal. már a vitára is alig emlékszem. tudom h elkértem a frontint. bevettem négy szemet. elmentem fürdeni ott kivettem még kettőt...de hogy utána mi történt ...egyetlen képem sincs. a sürgősségin tértem magamhoz. tele csövekkel...nem is tudom elmondani milyen érzés volt. nem tudtam hol vagyok hogy kerültem oda mi történt. persze h hisztiztem h haza akarok jönni leszagattam a tapaszokat magamról kiharcoltam h megkapjam a telefonom meg a ruháimat ékszereimet..meg azt is h keritsék elő tomi számát és hivják fel nekem. éjjfél volt kb. tomi be is jött h megnyugodjak mert tényleg fogalmam nem volt mi történt azoknak meg nem hittem ott bent. mert h én sose akarnék meghalni ez valami rossz vicc. aztán tomi is azt mondta h bevettem azt a sok frontint. nem emlékszem. aztán reggel mondták h visznek át a pszichiátriára. ettől megint kiborultam. megigérték h a nyiltra visznek. anya jött velem. nem volt hely csak a zárton igy ambulánsan ott kellett maradnom megfigyelésen. a kutya se foglalkozott innentől velem. csak én...mert nem értem...csak azt érzem h rohadt szarul vagyok..nagyon szarul...nem bírom ezt a stresszt...borzalmasan nagy a nyomás..am is van egy csomó gond...és ez hogy ekkora elvárásokat támasztanak elém meghaladja a képességeimet..tudom h meg kell gyógyulnom. mindig is akartam. mindig büszke voltam magamra h egyedül senki segitasége nélkül h kijöttem ebből...most meg azt érzem h egy nulla vagyok..egy nagyon beteg selejtes szar aki igazából mindent elszúr és életképtelen...tudom h szeret a tomi..csak annyira a negativ megerősitést kapom h egyre jobban süllyedek a szaromba...beteg vagyok. meg kell gyógyulni,. ne sirjak. ne legyek rossz kedvű. túlszeretem. elrontom a hangulatát. ha ő nem ilyen lenne nem lennék jobban tehát nem az én érdemem. egyetlen problémája van,én. mindenkit tönkre teszek. ha nyugtatót akarok mert szorongok és teljesen blokkol nem kell az nekem de szarul se legyek . miért nem tudom agyba eldönteni ..a munkám is zavarja..pedig tök boldog vagyok h végre dolgozok mint a normális emberek. nem foglalkozom eleget a gyerekekkel..szóval semmi amit teszek nem jó. mindent elszúrok...pozitiv dolgokat nem szokott mondani. tegnap azt kérte h ha mélyponton vagyok erőltessek egy hiteles mosolyt az arcomra h ő jól legyen...ezt hogyan?? szinészkedjek?? ez nem segítség..ez egy hatalmas teher amitől rohadt vacakul vagyok...ha belemegyek ebbe teljesen elvesztem..ahogy már most is kezdek eltünni..már magam is kezdem elhinni h tényleg egy nulla az eddigi teljesítményem a javulás útján..pedig hát tudom h júniusba dicsértek agyon h mennyire jól vagyok milyen jó az h van betegségbelátásom és h intéznek nekem dokit mert h már kezelhető szinten vagyok..most meg...most meg rosszabbul vagyok mint bármikor. beszélnem kell erről tomival h ez így nem megy. nekem nem megy. vagy megérti h ha csak a rossz dolgokat hangsúlyozza azzal visszalök vagy az a leghelyesebb ha kilépek ebből a kapcsolatból bármennyire szeretem mert én nem az vagyok aki bármikor felakarja adni...senki nem küldhet padlóra. még akkor se ha mindenkinél jobban szeretem. engem ne kezeljen úgy mint egy beteget...teljes értékű ember vagyok. lehet h vannak nehézségeim az életbe lehet h érzékenyebb vagyok mint az átlag lehet h kicsit nehezebben oldom meg a problémáimat...de már tudok felelősséget vállalni van munkám próbálok kimászni az adósságból nem hazudozom nem élek gyógyszereken nem szarom le a dolgomat mosok főzök ellátom a gyerekeket beláttam h orvos kell elintézem a hivatalos ügyeimet még ha az utolsó pillanatban is. nem hiányoznak folyton a suliból oviból a gyerekek mert nincs kedvem felkelni. viszonyélag jó a kapcsolatom anyával apuval még csak tesómmal is beszélő viszonyba vagyok van pár barátom vagy minek nevezzem őket..nyitok az emberek felé..nem tombolok nem orditozok nem török zúzok kinomba az h egy ilyen alkalom volt most az azt jelenti h csúszok vissza...de nem szabad..mert hatalmas utat tettem meg és nem kerülhetek vissza az elejére csak mert valaki nem ismert akkor és szerinte most csak hibát hibára halmozok...akarok jobban lenni..mindig is akartam...csak most olyan nagyon fáradt vagyok h energiám nincs. iszonyatosan stresszelek. szorít a mellkasom megimnt borzalmasan remeg a kezem nem tudok aludni..és ez szar....szóval beszélnem kell vele..