Már kvt főzök...potyognak a könnyeim..mert már sehol sem lakunk..itt se ottse...kaptunk egy szekrényt a ruháinknak..de az az anya szobája. Ott se vagyunk mindenünk zsákokba...nem tudom..most baszottul szar...h sokadszorra átélni ezt..h nem elég h elvesztesz valakit..hanem teljesen nincs életed...rendesen forog velem a világ...mikor lesz már ennek vége? Lehetne már holnap..h bemenjek..elkezdjék adni a gyógyszereket..h tünjek el kicsit ebből a világból...sehol nem lehetek otthon...h de sokat sirtam h itt ez a haza akarok menni érzés...de nincs hova...szaros élet...azt még a tudat is h ő igy boldogabb...h nem hiányzom..nem szeretett..h munkám sincs...pusztulat...h legalább képzelt dolgoktól lennék szarul..de ez a kibaszott valóság...megint pokol....
A Windows Phone-telefonomról küldtem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése