2014. október 29., szerda

13. Nap


Katasztrófa. Vagyis én vagyok katasztrófa. Zuhanok. Ezerrel. Minden baj..az is ami nem is baj. Fáradt vagyok. Ezt teszi a kialvatlanság. Nem tudok normálisan pihenni. Mert ideges vagyok. Most ötletem sincs h h oldjam meg ezt az öt napot anyagilag. Fogalmam nincs. És most minden pici bajt irreálisan hatalmassá nagyitok. Vagyis az agyam egyik fele. A másik meg szenved mert tudja h egy idióta nemnormális picsa vagyok és megint szétbarmolok mindent magam körül. Most is...beszólok Tominak. Nem érdemli meg. Dehogy érdemli...ember ennél többet nem tehet a másikért..és abba a pilanatba h megszületik a gondolat már tudom h hülyeség mikor kimondom már irgalmatlanul fáj is..ews nem azért sirok amit gondolok hanem azért amit érzek..h megbántom pedig pont őt nem kéne..nincs igazam. Hiányzik a nyugtató is lehet ez is baj..eddig max egy két nap volt h nem vettem be..most meg több mint egy hete...de legalább már tudom ,rögtön tudom h buta vagyok...ez kevés..de egyenlőre ennyi futja tőlem...közbe meg rettegek h ha nem javulok gyorsabban látványosabban megunja h ennyit bántom..h elfárad h elmúlik...ah..ma nagyon padló van...relax forró viz cigi zene adott egy frontint is...összeszedem magam..csak ne lenne ilyen nehéz saját magammal harcolni..mintha két ember lennék ...az egyik gondolkozik érez a másik érez és gondolkozik...de elműlik eltünik csak az ilyen napokon kell tanulnom....sokat..
A Windows Phone-telefonomról küldtem

2014. október 28., kedd

13. Nap

Este semmi kedvem nem volt se dolgozni meg úgy általába semmihez...aztán mégis megjött a hangulatom. Sokszor magam sem értem h tud ilyen hirtelen változni. Talán kicsit jobban is pörögtem éjjel mint kellett volna. Legalábbis Katiékhoz képest biztos :D szeretek úgy dolgozni h magam vagyok hallgattam a zenét tettem a dolgom..pihenőkön megint jókat röhögtünk...sokszor mondom h utálok takaritani ...pedig nem is...ok ,nem álmaim munkája de elég laza és jó a hangulat ...az meg fontos. Az már mellékes h baszottul majdnem megfagytunk hazafelé a biciklin..a talpam még itthon a forró fürdőbe is görcsölt. Most is fázok rendesen. Nem tudok átmelegedni...na de hangulat infó :) mélyponton túl vagyok. Most annyira borzalmas se volt. Persze minden külső tényező tökéletes ahoz h ez igy legyen normális. Tomi adja a maximumot...még ha az utóbbi napokba nyafogtam is kicsit ezt azért sikerült nem elfelejteni. Nagyon sok pozitiv energiát kapok tőle..meg vannak mondatai amiket felidézhetek mikor épp szarul érzem magam. Ma pont azt beszéltük h lesznek majd szituk amik erősen próbára fognak tenni..meccs ,sok munka stb...biztosan lesznek kudarcélményeim...mert kinek sikerül minden elsőre? De dolgozok azon h a reakcióim egy adott helyzetre változzanak. Nem gondolom h alapvetően szuperérzékenynek születik az ember vagy hisztisnek indulatosnak stb..mind a környezet hatása..vagyis egy más környezetben változhatnak ezek a tulajdonságok. És nekem marha nagy mákom van h megkaptam ezt a segitő közeget. Ezt nem szabad elfelejteni mikor zuhanok...h nekem fogják a kezem és szeretnek...nagyon...és ez az ember nem a múltam...jó lesz ez...tudom :) csak idő..ma pl boldog vagyok..am is még pityergés közben is de ma megint nagyon...megfőzött nekem ,kv minden..csupa mosoly...ilyenkor elmondhatatlanul jó vele és még szerencsesebbnek érzem magam h van nekem. Igaz jól el is fáradt,alszik...de csak pihenjen :) fura ám néha ez..nem is tudom mit kezdjek ennyi jóval...sose figyelt rám ennyire senki..senki nem szeretett még ennyire...és ez jó..nagyon jó...

A Windows Phone-telefonomról küldtem

2014. október 27., hétfő

11.nap

Ma Tomi egész hajnalba ölelt álmában...ez baromi jó volt. Ritkán csinál ilyeneket és ha igen annak nagyon tudok örülni..nem voltam már álmos de legszivesebben sose keltem volna fel...telóra ébredtünk..de ez se tette morcossá. Egész nap jó kedve volt. Butaság tudom de nagyon szeretem mikor jó napja van mosolyognod kell tőle ezeken a napokon nem tud az ember szomorú lenni. Aztán elment a tippmix megint...nem szeretem azt a fajta tehetetlenséget mikor látod h csalódott valaki és nem tudsz mit tenni...végülis az este megint nagyon jó volt..ezt most inkább nem vázolom ide ;)
Aztán felhozódott az h nem akar gyereket. Nem...én sem. Most biztosan nem. Matyi kicsi beteg vagyok stb..de én szeretem őt annyira h szeretnék tőle valamikor majd egy kis picurt...ő azt mondta h Heninél akart még babát de azóta még gyógyszer mellett is kiszáll h nehogy...ez mennyire megalázó...én jobban szeretem mint jocót bármikor..én meg ha megfeszülök se tudom felülirni a Henit..tőle akart babát másodikat is..tőlem meg soha...érted? Soha!!! És nem ellenem szól..ezt mondta..nem hát...tudom én..ahoz h azt érezd gyereket akarsz valakitől ahoz baszottul kell szeretni...ennyi..szeret..csak ennyire nem. Nem baj ám ez mert ugyis öreg vagyok már ahoz h pelenkázzak meg am is...csak hát mint nőnek pocsék egy erzés h nem szeret annyira h egyszer a gyereke anyja legyek...ez baszott szar..anyagi dolgok meg mit tudom én..ez mind butaság...simán csak nem vagyok a Heni...na de majd elmúlik..biztos elmúlik h most fáj...utána simogatott meg olyat csinált amit soha..feküdt velem szemben és csak nézett simogatta az arcom...ez iszonyat jó volt...olyan közel volt mint még soha...nagyon szeretem...és remélem hamar elfelejtem ezt a babás beszélgetést...de annyi biztos h mostmár csak gumival..nehogy véletlenül...de am jól vagyok..holnap megint meló..energiám se lesz agyalni hál'istennek

A Windows Phone-telefonomról küldtem

10. Nap

Ma elég vacakul keltem. Négykor bámultam a plafont cigiztem és rohadtul kerestem az okát ennek a szomorúságnak. De nincs oka. Semmi. Mert minden ok. Velem van a baj. Megint. Kis mélypont. Ilyen is van..kell..mert ha mindig jól vagyok ha minden ok akkor hogyan is jöhetnék helyre. Most itt az első feladat h jókedvet varázsoljak magamnak mert h annak kéne lennie. Aztán meg tele vagyok parákkal...rettegek..ez a legjobb szó. Magamtól. Ez meg a legszarabb. Mert hogy hogy fogok én másképp reagálni dolgokra..hogyan csinálom majd?
10.nap/II. A titokzatos mélypont megoldása annyi h éjjel megjött. Két nappal hamarabb. Ezen felül még annyi hogy Tomival dumáltunk arról h igazam volt h másképp viselkedett és okkal feltételeztem akkor h baj van h nem ír. Az a baj h mindig érzem ha baj van és ha nem mondják meg mi akkor kiborulok attól meg teljesen ha szóra se méltatnak...tehát erre lehet h nem is akarok másképp reagálni mert h ez normális..egy normális megnyilvánulásom nekem is van ezek szerint..

A Windows Phone-telefonomról küldtem

2014. október 24., péntek

9. Nap / III

Paranoid vagyok :D lőjetek leeeee...na de komolyan..hát normális vagyok? De komolyan..itt van ember ennél jobban már nem szerethet én meg parázok...hülye picsa... :)

A Windows Phone-telefonomról küldtem

9.nap/II


Kaja letudva. Tomi elment fürdeni. Szorit a mellkasa. Hjaj....mondhatom h ne idegeskedjen...úgyis fog..így meg h próbálja nem mutatni h feszűlt csak rosszabb. Neki. Meg nekem is. Büntudatom van..hogy miattam nem teheti azt amit szeretne..mert most csak feküdne nyomná a telót vagy aludna ahogy eddig..most meg próbál mosolyogni...hogy nekem jobb legyen. Ez baromi kedves csak nem jó mert ez nem ő ő nem igy ideges..és ha gyülytögeti takargatja megint nagyot fog szólni...megint tele vagyok parával az az igazság...valamit érzek csak nem tudom megfogalmazni h mi az..vagy nem merem megfogalmazni..jobb néha nem tudni azt ami van...mert hátha változik...igaz? Na de ha itt se vagyok őszinte akkor hol? Lehet csak a stressz miatt...remélem..de megint azt érzem hogy iszonyú távol van..akarja h az legyen amit megigért h segit meg minden azt is tudom h szeret...csak valami nem ok. Mégsem ok...valami hiányzik..ad és figyel és szeret..de mégis hiányzik valami...nem tudom mi..ez butaság...de valahol megint azt érzem h fárasztó vagyok és tudja ő is ill kételkedik abban h végig tudja ezt csinálni velem..kimondani nem meri h nem csinálja nem megy mert tudja h most nem birnám ki...meccs napján kimondta..akkor szakitani akart...megint..tudom én..csak megint az van h jobb nem tudni...nagyon szeretem de valami nem ok...csak imátkozom h ne megint úgy szakitson mint eddig...vagy ne boruljon ki mint akkor...igazából sehogy sem szeretném hogy szakitson...de ha menni akar úgyse tudom itt tartani mellettem..az is lehet h megint csak a buta agyam ver át...ha volt olyan valamikor...hát most legyen...csak legyen ez egy paranoid gondolat... Csak feszült nincs semmi baj...biztosan igy van...
A Windows Phone-telefonomról küldtem

9. nap


Semmi extra fordulat se jobban nem vagyok se rosszabbul...van egy kis szorongás..elviselhető mértékű. Jó lenne egy szem frontin ,de kibirom csakazértis :) megint ez a rohadt hónap vége. Megint kérjek kölcsön. Annyira unom már..ebbe rohadtul belelehet fáradni. A jövő hónap picit jobb lesz ha minden jól alakul. Már több napom van bedolgozva mint szeptemberbe. Az kicsit rossz hogy Tomi kattog a pénzen. Az megint bánt h csak utolsó pillanatra hagytam ezt hogy kitől kérjek..akartam a múlthéten de azt mondta h majd ő megoldja. Neki még van pénze ,nekem ma adott belőle de igy is holnap megoldást kell találnom..nem akarok látványos feszülni pedig sirni volna kedvem. De akkor neki is szar kedve lesz abból meg csak a vita születik...az meg kinek jó ? De tény h ideges vagyok..meg a munka miatt is...nem elég h a derekam kezdi megadni magát már a másik csípőm is fáj még ez az allergia is...olyan nincs h allergiás legyek h egy szaros vegyszer szivasson..de utolsó nap igen beparáztam kurva szarul lettem..remélem h nem lesz több ilyen..de a tudatalattimba csak dolgozik egy kis félsz...a derekam meg..elkéne menni dokihoz..de ha megint küldene röntgenre meg ide oda megint azt fogom mondani h erre nincs időm..akkor meg minek..a gyógyszereim olyan drágák h arra meg keret nincs..nem tehetem meg h tizezreket adok ki bogyókra egy hónapba..szóval marad az h nem gondolok rá h fáj..bár ma már majdnem sirtam kinomba..most is rohadtul fájok de ha nyafogok csak rosszabb...de ezeket leszámitva most jól vagyok..per pill nem akarok meghalni..és ez jó...bár a körűlmények teszik csak h ezt érzem. Tomi nagyon figyel arra h jobban legyek..sokat tesz érte. És nem is tudok neki elég hálás lenni érte. Sokat számit ám h mennyire támogatják a gyógyulásom. Ezt eddig nem is igen tudtam..sose segitett senki. Most még mindig az dolgozik h nem akarok csalódást okozni..neki nem. Na kaja :) majd holnap folyt...
A Windows Phone-telefonomról küldtem

2014. október 23., csütörtök

8. Nap

Negyed 11.  Most keltem fel. Borzalmasan sokat alszom mostanában. Nem is tudom régen h bírtam azt a 3-4 órányi pihenést. Munka csak hétfőn lesz. Ennek örülök,jó itthon lenni velük ,együtt aludni el..meg picit levagyok maradva a házimunkával ,lesz mit csinálnom. Valami jól működő rendszer kéne amibe mindenre jut időm. Majd dolgozok rajta. Amúgy pedig jól vagyok. Kedden este kértem egy szem frontint Tomitól. Szoritott a mellkasom rohadt szarul éreztem magam. Picit féltem h haragudni fog érte..de nem igy történt. Most azt hiszem kezdek jobban lenni...de tényleg. Nincs az a rohadt szorongás folyamatosan megint nem sirtam napok óta és a legjobb h nincsenek azok a gondolatrohanások..remélem ebbe az állapotba kihúzom novemberig. Ez most szerintem elviselhető a környezetemnek. Na de ez rajtam is múlik...tehát fog ez menni :)

A Windows Phone-telefonomról küldtem

2014. október 20., hétfő

5.-nap

Most jó lenne azt irni h molyogva keltem és huu de fasza minden. A hétfő am se fasza soha. Este Tomi meccsen volt. Én meg irtam is h nincs túl jó napom. Próbálom neki néha megfogalmazni mit érzek..igazából sokszor én sem tudom. Na és tegnap sikerült butának lenni. Irtam h megigérte h ha vége a meccsnek ír. Mire rájöttem h még van 30másodperc vissza. Csak nem találtam sehol hiába nyomkodtam előtte a tv-t. Ezt meg is irtam neki. De a szokásos szeretlek vége van eredmény stb helyett annyit irt h most van vége. Utána irtam h mikor jön mennek még valahová vagy indul haza? Na erre már semmi reakció. Vártam 15percet. De semmi ,pedig nem szokott nem irogatni.  ilyenkor mindig matrica hegyek vannak meg képek meg szeretlek ...most meg semmi. 20perc után leirtam neki h tudom h haragszik amiatt a mondat miatt de ne már h igy büntet. Na mert ezt nem tudom elviselni..mikor nem reagálnak üzenetre telóra bármire. De tudja is..41perc alatt teljesen kiborultam h egy mondatom miatt nem hiszem h azt érdemlem h leszarjon akkor kaptam egy like jelet. Ismét megkérdeztem mikor várjam. Látta de semmi válasz..most is befeszülök ettől. Megkéne fejteni h miért? Hát nem tudom..talán mert nálam az csak rossz dolgokhoz köthető ha nem reagálnak a mondataimra.. Jocó előszeretettel szart le..olyankor mindig megcsalt vagy csak simán nem voltam annyira fontos h legyen ideje bármit is reagálni,ha nem szólt hozzám akármilyen formába az egyenlö volt azzal h megint a fasz kivan ám velem és haza lehet takarodni anyámhoz. Anya..na neki is ez nagy fegyvere..ha elbasztam valamit ami nyilván nem nehéz dolog mert folyton elbaszok mindent akkor képes volt hetekig egy kukkot se szólni hozzám..meg ilyenkor neki is jött az h lehet h jobb lenne ha elköltöznék..Tibi az...hát szerintem ő volt az aki sportot űzött abból h ne reagáljon a mondataimra. A telót kb sose vette fel rám smsre se reagált facen se max ritkán mikor épp azt érezte h szeret..ha problémánk volt és megakartam beszélni se tudtam mert arra se méltatott h rám nézzen..és sorolhatnám még a hasonló eseteket...Nálam az ha valaki nem tisztel meg azzal h ir vagy szól valamit a mondatomra egyenlő azzal h megint elcsesztem rosszul viselkedtem rosszat szóltam és nem vagyok szerethető nem kellek. Nyilván tegnap Tomiba is hasonló dolgok zajlódtak le. Még sose borultam ki mikor elment valahová viszont még sose volt olyan h nem veszi figyelembe h folyamatosan írok. Én attól kerültem padlóra h nem válaszol ő meg attól h fárasztó h mindig elcseszek mindent akár egyetlen szóval. Nagyon idegesen jött haza. Persze sírtam. Főleg h nem értette mi is a problémám. Szerinte nem gond h teljesen nem a megszokott módon viselkedett..csak egy hideg mondatot kaptam és eltűnt..nem értette h ez nekem milyen érzés volt..kiborult. Nagyon..belerugott a falba vagy nem tudom mert nem voltam bent..szerintem eltört am a lábfeje.. Sírt..baszottul sírt...sose láttam sírni és azt mondta mindig h nem is fogom..a szivem szakadt meg azért az emberért ahogy feküdt ott és zokogott...miattam..mikor sose akartam bántani és mégis folyamatosan...talán még sose szerettem annyira mint ott mellette térdelve...másrészt azt fújta h nem megy hogy nem bírja...rohadtul féltem...féltem h megint én basztam el h megint a szaros kinom a rohadt irányithatatlan mondataim egyetlen rossz vagy több rossz mondat miatt nem kellek..h megint az van h csak akkor vagyok jó ha hibátlanul tudok mindent kezelni ha sose szólok rosszat h nincs értékelve az h rögtön tudtam bocsánatot kérni..piszok mód fájt...főleg h beleraktam minden bizalmam...hogy segit nekem..őrült rossz mikor már annyira fáj h bárhová elmenekülnél a valóságtól bármit megtennél h ne érezd megint ugyan azt a szar..azt a szart h nem kellesz a hibáiddal együtt főleg h tudja h ezt mind a "betegségem" hozza ki belőlem. Azt mondta ö mindig a Beát szereti én viszont csak a boldogságot nem őt..ez nem igaz..mikor ennyire fáj akkor is szeretem őt szeretem csak akkor pont fáj..vannak helyzetek amikkel nem tudok mit kezdeni amiktől kiborulok ez is egy olyan volt..biztosan ez egy feldolgozásra váró múltbéli esemény események...de per.pill nem tudok máshogy reagálni arra ha leszarják h irok hivok kérdezek beszélek...mert belepusztulok...rohadt szarul vagyok ám. Ezt legalább tudom. Ez is több mint a semmi. Legszivesebben ma mennék dokihoz ma elkezdenék szedni bármilyen bogyót csak múljon el végre csak tünjön el ez a sok fáj csak tudjak mindig normális lenni...nem akarom őt bántani...se elvesziteni. Viszont volt része abba h szarabbul vagyok mert kb egy hónapja mondom neki h azt érzem h távolodik h akar családot szeret engem mégsem érzi jól magát benne és legszivesebben kilépne ebből..tegnap végre kimondta h igy volt..ha ezt ki tudja mondani akkor mikor először kérdezem akkor nem rágom magam h megint paranoid vagyok és megkattantam stb..akkor megbarátkozok a tudattal esetleg teszek valamit h ne igy érezzen..de folyton éreztem h nem kerek valami és ettől egyre rosszabbul lettem amitől persze ő is szenvedett mert egyre kevesebbet tudtam az a Bea lenni akit megszeretett...mind a ketten szenvedtünk pedig egy őszinte beszélgetés mint látszik mindent megoldott volna.. Azt hittem már nem lehet jobban szeretni embert annál mint ahogy őt szeretem..tegnap rájöttem h de bizony lehet. Mikor ott van az az ember akit imádsz és nem szégyeli az érzéseit sír mint egy kisfiú ,ott van és ennyire közel enged..hát az leirhatatlan...potyogtak a könnyeim azt se tudtam néha h örömömbe vagy kínomba...csak azt tudtam h szinte már fáj annyira szeretem..és hogy sose tudok annyit adni neki mint amit megérdemelne azért hogy ennyire szeret engem..tanulságos este volt. És szerintem sokkal közelebb is kerültünk egymáshoz...most mégjobban akarok meggyógyulni..sokkal jobban mint eddig bármikor.

A Windows Phone-telefonomról küldtem

2014. október 19., vasárnap

4. nap II.

Kiegészíteném a mai bejegyzést...délután nagyon elkapott az a fajta nemtudommitőlvagyokbaszottszomorú érzés..hát ez valami rohadt szar..mert hogy az égvilágon semmi okom megzuhanni...Tomi ma is kitett magáért...meg is lepett :) elmentünk a plazába feladni a tippmixet és utána nem haza indult elvittük Matyimat a Malom ligetbe...nem voltunk sokat,de jó volt sétálni kicsit meg a gyerek is boldog volt és persze én is és mégis sírni lett volna kedvem...szerintem a baj nem kicsi ha az örömöm is abba nyilvánul meg h sirhatnékom van :D na de nem nevetem el...ma is sokat beszéltünk arról hogy mi lesz velem...és tényleg jó hogy ennyire itt van és akar segíteni...mert ha más nem is az mindig motiválni fog hogy ne okozzak neki csalódást...persze ezen kívül is fontos nekem is hogy kimásszak ebből...ma valahogy mikor mosogattam a kezemről azt a rohadt olajat olyan nagyon belém hasított a felismerés hogy mennyire vacakul is vagyok...és ez valami iszonyatosan szar érzés..mikor rádöbbensz hogy mennyire elmenekültél a valóságtól már megint hogy megint mennyire elkezdtél a saját kis világodba élni...én nem akarok ilyen rohadtul lenni...és főleg azt nem akarom h akiket szeretek miattam szenvedjenek mert én ilyen vagyok...most....nem tudom..rendesen fáj hogy tudom hogy mennyire irreális néha ahogy a dolgokat lereagáltam meg reagálom ...és fáj hogy ennyire nem akartam észrevenni újabban hogy megint baj van...persze Danim után irogattam én hogy tudom hogy segítség kéne...csak senki nem erősített meg ebben. gabi sose hitte el h bármi gond is van velem. a gyerekek se szóltak max Böbe egyszer még tavaly. anya ő kb leszarta..mikor látta hogy zabálom a frontint akkor maximum kiabált egyet vagy ha épp rossz napom volt akkor lebaszott..de segíteni soha nem akart...senki sem akart...én meg lassan elhitettem magammal h tényleg minden rendben velem...most meg itt ülök és kb másfél évem dőlt össze...minden amit éreztem az csak illúzió volt a hitem csak az játszott veklem...vagy csak egy túlélési stratégia volt minden...ha mondjuk Dani után jön a felismerés h valami nagy baj van akkor nincs se erőm se kedvem bármit is tenni ellene akkor az volt a legjobb ha azt hiszem h baszott fasza csaj vagyok és nincs baj és bírom....ma sokat gondolkodtam..és kb az összes létező tünetem megvan...és ez nagyon szomorú...sose lesz november....

4.nap

4 nap telt el...még mindig azt gondolom ,hogy az a 18.-a nagyon messze van. meg ,hogy ha nem csak egy gyógyszer felíró robot az a nő akkor jó lesz ez...persze erre pici az esély...mert ezek a területi dokik mind egyformák..na de hátha. tegnap benéztem a csoportba is...aki írt annak mindnek mélyponton van az élete...idegbetegeskedés kórház stb...lehet a levegőbe van valami :) én nem tudom...nagyon para van hogy én is oda jutok h befektetnek...ezért nem szoktam őszinte lenni...novemberbe nem lehhetek kórházba mert jön a karácsony és kell a pénz ahoz meg dolgozni kell. végre beindult rendesen a munka ,pont most nem tehetem meg h kihagyok akár egy hetet is. utána már más...mert nem kell januárba egy teljes havi fizi mert kevesebb a kiadás. ez nem azt jelenti h már ellenkezek és nem akarok jobban lenni...nagyon szeretnék...csak vannak fontos dolgok amiket számításba kell venni....amúgy meg félek...félek a gyógyszerektől a mellékhatásoktól attól hogy nem lesz hirtelen javulás és kedvem szegi vagy épp a Tomi kedvét...jaa erről jut eszembe...Tomi az elmúlt 4 napba olyan mit az elején...és ez nagyon jó :9 tényleg annyira figyel rám..annyira tesz azért h én jól érezzem magam...tegnap alig tudott aludni és ment éjjelre ,aztán mégis azt mondta h mivel este meccs de engem se akar elhanyagolni menjünk ki a püspök erdőbe kicsit...de ehez persze az kell h ne feküdjön le...amit persze úgysem engedek meg...majd bepótoljuk..a szándék megvolt :) pihennie kell,a lelkiismeretem úgyse hagyná h jól érezzem magam mikor tudom h hulla fáradt. meg este úgyis sokáig felleszünk...megint pszichológussá issza magát..ilyenkor imádom mert hajnalig képes beszélni :) szeretem az olyan estéket...tudom h beteg dolog h szeretem ha iszik :D szóval összefoglalva azt leszámítva hogy iszonyatosan fáradt vagyok minden nagyon jól alakul :) remélem még nagyon sokáig ezt írhatom csak ide....

2014. október 16., csütörtök

első lépés....

tegnap nem ment el...és ma sem...viszont én meg nagyon kiborultam...pedig még vissza is fogtam magam...próbáltam visszafogni magam...csak nem tudok mit kezdeni a fájadalommal. nem megy. ha nagyon fáj muszáj valamit tennem..ma három év után megint csapkodtam zokogtam poharat dobáltam meg tudom is én...akkor volt jobb mikor azt mondta h üssem meg őt...akkor hirtelen jobb volt jöttek a könnyek és nem akartam ütni csak h megöleljen...és hirtelen már nem is csak ez fájt ,hanem úgy minden...és nem tudom...vagyis tudom h danim óta zuhanok..azt mondta hogy két választásom van ,vagy befejezzük vagy elmegyek orvoshoz...megszeretné menteni ezt a kapcsolatot fontos vagyok fontosak vagyunk neki...és ez nagyon jó...meg az is jó hogy segít...hogy nem elmegy hanem segít nekem...akartam én mindig jobban lenni...tényleg akartam...csak egyedül nehéz...mert kell valaki aki ott van és fogja a kezem meg tologat a jó felé...ha épp leakarom szarni a dokit akkor nem engedi...ilyesmi...és most azt mondta h ő itt lesz...november 18.-án kell mennem először...mire felkeltem keresett nekem orvost...el is fog kisérni aminek nagyon örülök....voltam már dokinál nem az...csak per.pill nem is tudom h mi a baj velem ,nem látom h tünetezek...és jó lenne ha elmondaná ő h milyen vagyok miket csinálok...meg am is teljes blokk van ha ott ül velem szemben egy orvos...nem jönnek a szavak...azt is kérte h ne ide irjam a dolgokat...próbáljuk ki h neki mondom el...ez nehéz...mert sok dologról nem tudok könnyek nélkül irni se ,azt meg nem szereti ha sírok és nem is akarok ennyi sok buta gondolatot rázúdítani..nem hiszem h jót tenne a kapcsolatunknak...de én már ebbe se vagyok biztos...ja meg van frontinja...megkérdezte h ha ideadja tudom e tartani azt h csak reggel este...mondtam h nem..sajnos nem....mondtam h ossza be ő...most minden reggel kapok egy 0,25-öset..tudom...tictac..ahoz képest h a 2-es rivót kéne szednem napi háromszor..hogy öt szem atarax meg 3 0,5-ös frontin se nyugtatott meg...de hátha..hátha hosszútávon segit ennyi is,ha rendszeresen szedem...én már am azt se bánom ha életem végéig gyógyszert kell szedni...csak legyek jobban..mert magamtól is megőrülök....és őt meg végképp nem akarom elveszíteni....szóval ennyi...bizom benne hogy tényleg végig tudja csinálni velem...nagyon szeretném...

2014. október 15., szerda

Ennyi..

A hatodik érzékem hibátlan..ugye tudtam h elege van és legszivesebben elküldene minket...a második héttől tudom..ma már a bőröndöt is bepakolta. Igaz nem ment el...de nem azért mert szeret nem kell örülni...hanem mert am is hulla voltam második éjjel után és most picit látványosabban fájt...azt mondta ilyen állapotba nem hagy itt...ch...mondtam h menjen szarjon rám...de itt van..hogy meddig? Nem tudom..na nem mintha számitana h itt van...ennyit tud adni azt mondta mikor beszélni akart...dehogy ennyit tud...csak nem is akart...megint jobban szerettem...csak az eléjén volt ezer százalékos a dolog mindkét oldalról...idegesiti matyi h hisztizik h pörög idegesiti h érzékeny vagyok most már szerinte komoly problémáim is vannak...h miért? Mert szóvá mertem tenni h már volt két meccsen meg még valahol...velem meg egy hónapja sehol..meg reggel mondtam h h nem kell kv dehogy..felvolt mikor hazaértem igaz h rám ébredt...de hát régen akármilyen fáradt volt csinált egy kvt..most már leszarja mert ő ilyen és beteg vagyok meg nem értem meg..meg am se fontos az se h együtt valahova..ez is az h beteg vagyok mit gondolok magamról h ilyen vágyaim vannak...én hülye fasz selejt...matyi van kibukva nagyon...szereti tomit..próbálom elmagyarázni nwki h ő semmiről nem tehet őt tomi is szereti..de fél...fél h hova megyünk mi lesz...megigértem neki h megoldom...most még hat a sok nyugtató..5atarax 3frontin...este meg meló..addigra már érezni fogom h fáj...na de majd holnap iratok. Azért vicch megint tudtam...de annyira szerettem h nyugtattam magam h csak paranoid vagyok...azt látod megint nem...nem baj ha nem szeretnek....sose baj...csak az h hazudta h velem akar lenni velem képzeli a jövőt..na ez fáj..h hidegzuhany h már megint ott tartunk h lezárja...már sirni se tudok..mert készültem rá...éreztem h távolodunk..csak tepertem mint a hülye h hátha megint belémszeret...de nem is kell...mert egy hét egy mondatom azt megint én leszek a beteg és megint elakar majd menni..ehez nekem gyenge az idegrendszerem. Én már nem kérek bocsánatot olyanért ami nem hiba nem tünet..mert minden nő vágyik arra h néha csak néha legyen közös kimozdulás ne csak a haverokkal h ne csak a haverokhoz ne legyen fáradt ne csak nekik ne számitson h fáj a feje stb..meg minden nőnek szarul esett volna h ott fekszik pihenős és h ha akkor kelt is melegitsen egy szaros kvt..apróságok de ezekből tudod h szeretnek...mint az elején...akkor adta ezeket..akkor ment...szerelem..na ennyi a szerelem..hormonok és elmúlik és akkor már max muszájból csinál szeretet dolgokat mert h ne sirjak..nem azért mert éreztetni akarja h fontos vagyok..muszájból..most is mi ez??? Minek marad? Muszájból h a lelkiismerete nyugodt legyen h nem ő tett padlóra...hát igy ez baszott szomorú...de leg számitottam erre..még ha nem is ilyen formába h erre jövök haza h egy mondatomtól elege van belőlem..értsem meg..és ő? Neki nem kell megérteni vagy gondolkodni...mert itt is csak ő...nincs kedve beszélgetni..bem is kell..mert ugyis leszarta..na mrg minek is mondjam azt h szeressen valaki egy mondattal semilyen beszélgetéssel nem lehet kicsikarni...na mindegy a tündérmese véget ért...ismét...

A Windows Phone-telefonomról küldtem

2014. október 11., szombat

Hol tartunk?

Ott ,hogy összezavarodtam...megint nem tudom hogy ki is vagyok én..vagy hogy tényleg jobban vagyok e? olyan zavar van a fejemben ,hogy az már fáj...na mert este azért sikerült megbeszélni a dolgokat...vagyis félbeszakadt, de a lényeget megtudtuk beszélni azt gondolom...én sajnálom...nagyon sajnálom a Tomit..mert ez az ember iszonyatosan szeret engem..én meg olyan magasra rakom a lécet h kb lehetetlen megugrani...most ezt érzem...meg azt is hogy nem irreális az hogy csak annyit szeretnék ,hogy szeressen...na ez elég zavaros mi? az...mert ha tudom h szeret mit akarok még? hát ez az... azt mondta ,hogy ő még ilyen szeretethiányos emberrel nem találkozott...ez elgondolkodtató...maga a tény ,hogy megint egy tünet..hogy az hogy jobban vagyok csak illúzió..és rosszabbul vagyok mint bármikor mert azt se látom ha tünetezek...vergődök itt magamnak...mert látom én ,hogy mások hogyan élnek ,hogyan szeretnek de nekem meg nem megy az...mert beleszakad a szívem.és fáj...mert igaza van...mert látom hogy akarja hogy megadja nekem azt amire vágyom..,,engem még ennyire nem szerettek...és mégis mit csinálok??? folyamatosan elégedtlenkedek...pedig olyan baromi egyszerű lenne a megoldás...és el is mondtam hogy tudnám kezelni..mert szar napja van? mit kéne tennem? mosolyogva békén hagyni ...pihenjen csináljon amit akar...ennnyit kéne...én meg? hát miért tenném azt amit tudom hogy kéne? a hülye picsa befeszül mert ő befeszül amitől ő mégjobban befeszül amitől én mégjobban és ez így egy hatalmas feszüléslavinát indit el...pedig csak annyit kéne ilyenkor hogy nem azzal foglalkozom ő mit érez hanem azzal hogy én hogy reagálok...mert...na most ezt muszáj megfejteni...szóval mit érzek mikor ő ezt csinálja? félek...félek hogy velem van próblémája...hogy a kapcsolatunkkal van baja...pedig sokszor tudom is hogy mitől feszül. ilyenkor azt kellene hogy átgondolom hogy tettem e olyat ami miatt lehetek én a probléma forrása...ha nem akkor nincs okom félni...és hát ha nagyon belegondolok...és hagyom hogy azok az emlékek előjöjjenek amiket nem engedek akkor ...akkor mindjárt sírok...mert ez csak egy kóros beidegződött reakció egy emlékre és hát ő nem az az emlék és ez a szitu nem az a szitu és ő főleg nem xy...ő nem az anyu hogy ha nem szól hozzám hogy ha durvábban szól akkor velem van problémája és tényleg elcsesztem valamit alul teljesítettem nem feleltem meg az elvárásoknak...nem is a jocó aki kb ugyan ez volt..nem tudtam mindig a maximumot adni senkinek...mert ember vagyok ...ők meg elvárták és ha nem sikerült...a legapróbb hiba után már nem szerettek...és ez nem valami paranoid gondolat..ez így volt...akkor rámzúdították az összes hibámat azt is ami nem is létezett talán soha akkor nem látták bennem a jót rögtön csak egy selejt voltam aki nem tesz eleget nem elég hálás stb....ha ebbe élsz tíz évig meg utána is akkor ez már olyan természetes lesz...megtanulod h nem hibázhatsz h szeressenek mindig a maximumot akarod mindenben...és már rettegsz a leges legapróbb jeltől is ami arra utalhat hogy na most valami mégse volt tökéletes...embernek kéne lenni. valahogy elengedni ezt a kóros megfelelési kényszert...mert ez már az...tudni hogy hibázhatok...hibázhatok és nem fog összedőlni a világ és nem fognak kevésbé szeretni sem.és Tomi ezt picit félre értette...ő azt hiszi tőle várom a maximumot...pedig nem..hanem magamtól...és nem az a baj h ő ad akkor kevesebbet hanem az amit én gondolok érzek akkor....csak hát ez nem egy egyszerű dolog...mert ez már olyan természetes lett mint ahogy levegőt veszek...pedig tudom hogy nem voltam ilyen..mert emlékszem hogy volt amikor még szabotáltam is azt hogy ne legyek a legjobb valamibe :) annyira nem akartam megfelelni senkinek hogy nagyon...emlékszem csak nem tudom már hogy hogy csináltam...és ha már itt tartunk akkor jön az hogy nem is szeretem magam...csak azt hiszem...mert ez nem is én vagyok tehát eleve nincs is sehol akit szerethetnék....csak az van h mindig tökéletesnek kell lenni..egy szerep...amit abba kéne hagyni mert itt már nem kell....neki nem kell. és tévedtem hogy ez is az mint a többi hogy tanitok..itt nekem kell tanulni...sokat tanulni arról hogy mit is jelent szeretni valakit..és ő nagyon tud szeretni...
én tényleg vele képzelem el a jövőmet...azt hogy együtt megöregedni...meg mindent...és nem akarom elszúrni....csak nehéz lesz...ez is...de hát mi minden volt már nehéz igaz? pl leküzdeni azokat a dühkitöréseket..megtanulni kezelni az indulataimat..az baromi fáradtságos meló volt...csak akkor kaptam irányítást tudtam hogy fogjak neki...most lövésem sincs..csak kattogok...vicc hogy én magam vagyok a saját démonom...hogy a saját érzéseimet kellene legyőzni akkor...de nagyon fontos nekem ez az ember...tehát fog menni...elmenekülni meg elcseszni meg feladni tényleg egyszerűbb lenne...de nekem ő ennél sokkal többet jelent. és annyira sajnálom hogy tegnap úgy kiborultam...és hogy neki ez fájt...mert soha nem akarom bántani...a legjobb ember akit ismerek..és nem baszhatom el csak azért mert voltak rossz éveim...és rosszul szerettek...rossz embreket engedtem közel...na meg nekem is jobb lenne az ilyen baromi rossz érzések nélkül...és lehet hogy ez lenne a legfontosabb...én...hogy én jól legyek ,mert akkor tudok csak adni...adni amennyit lehet...mert ő az aki tényleg megérdemli. ha tudná mennyire szeretem....

2014. október 10., péntek

ugyan az...

mindig minden ugyan az...mókuskerék..rémálom...fasz kivan kategória. hulla fáradt vagyok...szétmegy a fejem szorít a mellkasom...pánikrohamok...egyre több...mert ugyan az!!!! lecke...tanulj barom...de nem akarok..már nem... csak választ akarok..csak egyetlen választ ,csak egy mondatot ,hogy miért??? miért??? itt van...megvillantja hogy na nézd milyen fasza lehetne...de b.meg nem kaphatod meg!!! 
nem tudom mikor voltam utoljára ennyire nagyon magányos...tudod milyen baromira tud hasitani mikor ott fekszik melletted az az ember akit a világon mindenkinél jobban szeretsz...de neki nincs szüksége rád? vagyis van...csak nem tudsz közel menni ,mert mintha egy láthatatlan pajzs venné körül...ha sikerül akkor is hamar odébb pőcköl..és csak süllyedsz ebbe a szarba...mert egyre inkább feleslegesnek érzed magad...egyre csak azt érzed hogy valamit megint elszúrtál...hogy már megint kevés a szereteted,kevés a figyelmed ...kevés mindden amit adni tudsz...mert nem emeled ezzel...hanem csúszik..egyre lejebb ő is...60-ból 40 jó nap....ez jó arány? 40 nap alatt felül lehet írni azt amit a maradék húszba elvesz vagy nem ad??? meddig lehet úgy szeretni hogy már rettegsz hogy mikor megy el az életkedve és mikor leszel megint csak egy huszadrangú idegen akihez nem kiván hozzáérni akit nem akar megölelni akivel olyan kimérten hidegen kommunikál mint egy idegennel...meddig tudod csinálni azt ,hogy minden nap úgy kelsz úgy fekszel hogy mikor mondja ki hogy nem megy ,ne folytassuk?? jó egy olyan kapcsolat ahol megint attól kell félni hogy mikor mondják ki h bocs kevés vagy..meg h velem van a baj nem veled?? ezt de sokat hallottam...szép mondat....csak már nem hiszem el...olyan nincs h mindig bennük a hiba ...mert miért kötnék ki mindig ugyan ott ha nem én cseszek el valamit..drága nagyfőnök kicsit rosszul ossza a lapokat...vagy nem tudom...kicsit figyelmetlen ,nem látja hogy nem látom amit kéne...egy egy hülye picsa vagyok akinek reflektorfénybe kell minimum helyezni azt amit tanulni kéne amin változtatni kéne..mert egy máécses fényénél nem látom...de az a legszebb hogy már nem akarom látni...mert nem megy....bekell ismerni hogy nem vagyok eltaposhatatlan se semmi ilyesmi..csak egy ember vagyok akinek van szive és már nem megy..már nincs hely a sebeknek és már nem bírom azt h fáj...és a legborzasztóbb hogy nyomorult egy nő vagyok mert ahoz is gyáva vagyok hogy feladjam....túl nagy terhet kaotam...meghaladja a képességeimet,az erőmet...nem tudok valakit egybe tartani mikor minden napp keményen megdolgozok azért hogy én ne csússzak szét ,mert nem akarok oda jutni ahonnan ide felkapaszkodtam...hogy adjak plussz energiát mikor ami van arra se elég hogy én jól legyek? hogyan??? pedig neki kéne...kéne valaki akinek elhiszi h jó ember hogy értékes hogy szerethető...de nem én vagyok az...ami nem baj..csak baszottul fáj...mert nagyon akartam az lenni akitől azt érzi hogy kerek a kis világ amibe él akitől minden nap azt gondolja h érdemes volt megszületni és érdemes harcolni ebbe a szaros elkúrt életbe akitől mindig van oka mosolyogni...az akartam lenni akit akkor is szeret mikor minden darabokra hullik...elhittem neki hogy ő is azt gondolja h csakis az számít hogy szeressük egymást semmi más...de neki minden más számít csak ez nem...ez kevés...nem tudom mit keres...nem tudom hova szeretne eljutni...nem tudom hogy magyarázzam el neki h pedig tényleg csak a szeretet számít...próbáltam..mindenhogyan próbáltam...de nem megy...nem is akarja az a baj...jó neki így...azt mondja nincs önsajnálat...akkor nem tudom minek nevezzem azt ha valakinek minden gondolata abba fullad hogy mi mindenbe szar hogy miért egy nulla mit baszott el és hogy mennyire nem szereti magát...ez bőven kimeríti az önsajnálat fogalmát...de...ezzel se lenne baj...ha közbe legalább azt nem felejtené el hogy szeret engem...voltam lent...utáltam magam..de ha volt mellettem valaki mindig azon voltam h érezze h szeretem még akkor is mikor ahoz se volt energiám h kikeljek az ágyból és csak sirtam begyógyszerezve...mert nem büntethetek mindenkit nem bánthatok nem gázolhatok játszhatok senki érzéseivel csak mert én selejtesnek születtem...nem tehetem meg ,mert nincs jogom hozzá...mert a másik is ember...ezt soha nem szabad elfelejteni...és érez..nem lökhetem le nem rúghatom az övön aluliakat nem szabad h úgy viselkedjek vele mint egy idegennel csak mert nekem fáj....na de nem vagyunk egyformák...ez a szép az egészbe...és a legszomorúbb meg az h tudom mi a hibám...nincs bennem elég türelem meg együttérzés vagy ilyesmi...bár szerintem csak erőm nincs....csak fáradt vagyok..azért akartam kapcsolataot hogy jobb legyen h teljesebb legyen aki kis világom...hogy szar napokon legyen aki megfogja a kezem és azt mondja nem vagy egyedül...ehez képest ott tartok h azért vagyok egyre rosszabbul mert ő szarul van...és nem hogy nem fogja meg a kezem nem is látja hogy hova lök és megint ez az üvöltő magány..mikor toporzékolnál kinodba azt üvöltve hogy vegye már észre h én is létezem!! hogy én is érzek!!!! vagy ha nem megy akkor mondja ki hogy nem megy! most mondja ki....ne nekem kelljen megint....borzasztó ez...ülsz és tényleg nem tudod megállítani a könnyeidet és imátkozol h ébredj fel...hogy csak most az egysszer ne ez legyen a valóság...csak most ne...de az imák legtöbbször semmit sem érnek...az idő múlik és még mindig nincs ébredés...és még mindig elveszi a levegőt úgy fáj...fáj..mert tudom h mennem kell...a szivem meg megint mint mindig maradna..kapaszkodna a maradék jóba...egy pillantásba egy mosolyba...egy kézfogásba...de az eszem tudja hogy semmi értelme maradni...nem menthetek meg senkit ...soha senkit..mindenki magát mentheti csak meg...és ehez nem kell aszisztálnom...és tudja az eszem h egyre rosszabbul vagyok egyre többet tünetezek hogy hat éve nem volt ennnyi sok pánikrohamom...és hogy az ilyentől messzire kell menni...mert néha önzőséget kell gyakorolni ,mert az a fontos hogy én jól legyek mert nekem adnom kell...mosolyokat ölelést jó szót...mert anya vagyok...nekem egybe kell maradni és bírni mert felelőséget vállaltam életekért akik nem kérték tőlem h megszülessenek...de ha minden energiám felemészti az hogy Ő ...meg a félelem hogy mikor lesz vége...akkor nem tudok helytállni...akkor megint borul a kártyavár akkor miattam szenved az a két kis ember...ehez meg nincs jogom...nagyon szeretem ezt az embert...de mennem kell ha élni akarok...márpedig azt muszáj...muszáj..milyen szó ez igaz??? most még muszáj mert nincs megoldásom arra hogy ha nem lennék hogy teremtsem meg nekik azt amit én nem tudtam megadni...megérdemelnének egy nyugodt családot egy jó anyát sok sok mindent megérdemelnének..mert nagyobn jó gyerekek...azt semmiképp nem érdemlik meg h megint végignézzék ahogy széthullik az éeltünk...megint elbasztam...megint belcibáltam őket valamibe amibe nem szabadott volna...és lehet nem is az fáj ennyire baszottuél h én csalódok ismét...hanem az hogy ők...hogy megint elhitték h lehet jó..jobb...és megszerették ezt az embert...és megint minden eltűnik egy pillanat alatt...én nem ezt akartam nekik...én bármit csináltam azért tettem főleg h  a legjobbat adjam amit tudok...és mindig elcseszem....egy jó anya nem okoz ekkorta fájdalmat a gyerekeinek...nem engedi hogy emberek sétáljanak ki folyamatosan az életükből..nem szabadna h azt lássák h semmi sem biztos h mindenki elmegy h mindenki bánt...nem szabadna h ezt mutassam nekik...megint elfelejtettem őket...mert szeretek...mert önző voltam..mert vágytam egy olyan dologra ami nem is létezik...nincsenek se csodák se tündérmesék...nem vagyok hamupipőke és senki sem herceg....mindenki állig felfegyverkezve érkezik és hatalmas sebeket hagy maga után...mert ebbe a kibaszott világba már mindenki más megtanulta h senkit...soha senkit nem szabad közel engedni....csak én nem tanultam meg....ha lenne pénzem már nem lennémk itt kire hazajön..és ez durva...tudom h ezt szeretné...hogy tünjek végre el...mert mióta vagyok csak rosszabbul van...csak h visszakanyarodjak az eredeti gondolathoz....rohadt pénz....bár ötletem van hogy oldjam meg...ér még valamit az a hajszálnyi remény h talán majd lesz jobb? h talán tényleg egyszer engem is fog szeretni valaki úgy ahogy én őt? hogy lesz olyan aki azt érzi h több ,jobb ember csak azért mert én vagyok neki? ér még annyit az a pici remény h értékelni tudják a szeretetem....ér még annyit h maradjak és holnap is felkeljek??? nem...mert az égvilágon senkit nem érdekel.az h velem mi van...mindenki magával van elfoglalva...mindenki...szeretem a gyerekeimet...de ők is csak magukkal foglalkoznak...legyen meg minden amire kinyitják a szájukat..ha nincs akkor böbe csapdos flegmázik hozzám se szól matyi is hisztizik...csak kellek h legyen tiszta ruha kaja legyen aki egybatart mindent aki fedezi az ovit a sulit aki új cipőt vesz aki ...hjaaa...nem számítok senkinek...senki meg nem kérdezi h hogy vagy??? ha ma meghalnék nem hiányoznék ÉN  senkinek...az hiányozna amit adtam...de a legborzasztóbb mikor rádöbbenstz h senkid nincs kb...a gyerekeiden meg az apádon kivül...hogy a három emberen kivül mindenki illemből jönne el a temetésemre...és ez nem vicc...fater fogná a fejét h miért nem hitt nekem h tényleg vacakul vagyok...a gyerekek meg...nekik meg az anyjukként persze h hiányoznék...Tomi....ő akkor is magát sajnálná...nem tudom....nem tudom mi a helyes ...mit kéne lépnem...matt....valamit mindenképp kell...valahova indulni kell...mert megfulladok...megint ott tartok h elindulnék...mindegy hová csak el innen...hátha a kínom nem követ....itt sincs helyem....itt se vagyok otthon....tegnap lementem boltba este...és erőt kellett venni magamon h haza jöjjek...kedvem lett volna végkimerülésig bolyongani az útcákon...és ez baj...baj ha ennyire messzire kerülsz attól akit szeretsz...ha a gyerekeid sem adnak annyi pluszt h ne ezt érezd....úgy érzem magam mint egy nyomorult vad aki egy csapdába vergődik...szabadulna...de hogyan? lerágja a lábát...pl....az jó??? nem..mert fáj...de gyógyul...és még mindig jobb mint elpusztulni....nem tudom....most a sokadik csapda után már nincs lábam amit feláldozzak semmim nincs...még harcolnék h kijussak de már nincs hogyan...mondom h matt....ma mondtam neki h elmegyünk...csak azt kértem h jövő hónapig maradhassunk...hogy aztán hová?? van pár hetem megoldani a gyerekeket...átgondolt terv kell mert a felelőség az enyém...és ha eddig nem sikerült leg most adjak nekik olyat ami onnantól kezdve sziklaszilárdan ott lesz és jó lesz és nem lesz több olyan h újra belecibálják őket dolgokba érzésekbe....olyan megoldás kell ahol amibe majd jobb lesz nekik....eddig mindig felelőtlen döntéseim voltak...átgondolatlanul ugrottam bele mindenbe amibe egy kicsit is megcsillant a reménye annak h jobb lehet...ha csak kicsit is..h pihenjek...mert nem birtam...nem bírom...most tervek vannak....tegnap eldöntöttem h végre megírom az életemet...majdnem egy hónapom van rá...nem nekem kell..a gyerekeknek...h majd egyszer értsék h mi miért volt...h tudják h nem voltam ám annyira rossz ember csak tényleg szar lapokat kaptam...hogy ne haragudjanak majd rám...ez a legfontosabb lépés...zsibbadok..és forog velem a világ...nem megy...most van az hogy már tényleg nem megy...voltak jó pillanatok amikért érdemes volt élni...de már nincs ami itt tartson...nincs több hely ennek a sok fájnak...nincs több...én sem tudtam megmenteni magamat....ez az én kudarcom...és senki nem mondhatja h nem akartam...hogy nem tettem meg mindent amit egy ember tehet... simán csak elfáradtam...vesztettem...de hatalmas játékos a legjobb játékos a nagyfőnök..nem szégyen ellene veszteni....elfogyott a zseton bassza meg :D  nem tudom....nem tudom mi lesz....fogalmam nincs... csak azt tudom h ez ami most van nem jó...nagyon nem jó....lehet kéne kezdenem valmit a szituval...de nincs energiám...teéljesen lemerültem sok volt ez a 14 év...meg a többi....már nem megy...már fizikailag sem bírom..kimerültem...csak aludnék meg aludnék..és fáj a fejem és em kapok levegőt és már nem csak a lelkem fáradt mint eddig....és ha már a testem is feladja akkor ebbe ennnyi volt.... igaz megigértem h maradok és fogom a kezét....és segítek kijönni a gödörből...de egyszer az életbe én is megszeghetem az igéretemet...bár ez nem olyan lesz...h szevasz odébb álltam!! én csak simán befejeztem....befejezek mindent....és már nem tud itt tartani egy igéret meg semmi....nagyon fáradt vagyok....most rosszabbul vagyok mint a zárt előtt...bár sokkal rosszabbak a körülmények is....mosolygok a diagnózison amit akkor kaptam mielőtt beszedtem azt a sok bogyót...egészséges vagyok...reálisak a problémáim...és ez vicc...mert még beteg se lehetek h legalább felirnának egy két tablettát amit ha bekapokodok akkor elmúlik minden....nem...nekem még ez se jár....csak az átkozott körülmények...személyiségzavar....baszki...ez is mi??? hova ennyi fájdalom??? miért nem kaphattam csak annyit amit elbír a tudatom amit tudok cipelni egy életen át...miért kelle annnyi h ne bírjam el...h összeroppanjak és már az agyamnak is védekező mehanizmusokat kelljen kapcsolni h túléljek...én nem túlélni jöttem...élni akartam....nagyon akartam élni....
rettgek az estétől...h megint hazajön és megint csak ül nyomja a telefont mellettem h ha kérdezem hol jár megint az lesz h nincs velem baj szeret csak magát nem és majd megoldja...látodÍ????? ott a szó...MAJD!!!!!! van idő erre??? én abban hiszek h csak a ma van....nem biztos h holnap felébredek h ha kilépek az ajtón haza jövök...nincs idő arra h majd.....mert a nagy majdba elveszit az ember mindent....főleg önmagát....ezt kéne tanítani az iskolákba...emelt óraszámba...a szeretettel és a hálával kézenfogva....embernek kéne nevelni az embert....nem képletekkel meg szavakkal tömni az agyukat...mert kurvára nem megy sokra az ember  a pitagorasz tétellel se azzal h röhögve oldja meg az egyenleteket és fejből vágja az évszámokat....ezek nem oldják meg a hétköznapokat...a szeretet megoldaná...meg a hála...hogy az ember értékeli azt amije van és nem azon kesereg amilye nincs...ilyennek kéne lenni...és tudni h minden perc lehet az utolsó....de nem vagyunk ilyenek....és én ezt a világot már nem akarom...nem bírom elviselni....