Nem lehet az hogy az ember csak azért születik ,hogy folyton valaki nyomorult percei miatt céltáblává váljon,hogy csak azért ,hogy mindenki rajta vezesse le ha valamiért valami nem kerek nála...elegem van! Nagyon! Miért nem lehet ezt érteni? De ne is értse senki...lássa! Fáradt vagyok.. Nem értik. Én már nem akarok folyton azért érezni lelkiismeretfurdalást amiért nem is kéne ,ami nem az én saram. Már nem dühös vagyok csak fáj...fáj hogy minden átkozott nap azt kell éreznem ,hogy egy szerencsétlen csődtömeg vagyok aki életképtelen meg úgy egyáltalán nem való semmire. Csúnya ,gusztustalan,lusta,felelőtlen,rossz anya,rossz gyerek...de voltam én már minden...az a baj ,hogy néha ,mikor már nagyon sokat halja ezeket az ember akkor el is hiszi ,hogy neki nincsenek pozitív tulajdonságai. Egy ideig megy ,hogy dühösen lecsap az ember az asztalra és szembe megy ezekkel,hogy majd megmutatja ,hogy igenis értékes ember..aztán elfárad. Az energiája véges mindenkinek. Megadja magát. Már nincs kedve lázadni. Eleinte lehet hogy fáj ez is..aztán már csak a rohadt üresség marad úgyis..meg az a pici hit ,hogy csodák márpedig vannak..lehet hogy jön egy olyan varázslat hogy ennyi...kiszállhatsz az élet nevű játékból,ami úgyse ment,mert mindig rosszakat dobtál ,ha sikerült is pályára kerülni egy két dobás után kiütöttek...vagy egy olyan csoda hogy csak elmenekülhetsz innen..el innen ahol soha egyetlen pillanatra sem hitt benned senki,már akkor sem mikor még a cumisüveget sem tudtad egyedül fogni,akkor is csak egy istencsapása voltál aki miatt apa ideges anya is és még hulla fáradt is...aki soha nem lehetett olyan okos olyan ügyes olyan talpraesett olyan mosolygós mint a testvére..hiába,ha az ember rossz lapokkal kezd akkor bele lehet szarni az egészbe..valóban egy nagy póker ez az egész élet,lehet blöffölni meg emelni a tétet ,passzolni kiülni egy körre akármi,de ha szar lapokat kaptál akkor baromi ügyesnek kell lenned ,hogy nyerj,vagy csak simán ne bukj el mindent. Most lehet az kéne ,hogy all in...tegyünk fel mindent..vagy csúnyán nagyot bukni ,vagy mosolyogva ülni tovább ennél az asztalnál....nem akarok vitatkozni senkivel,de nem lehet hogy folyton tűrjek mindent. Ma nem fog már menni...ha a nagyfőnök jó fej tudja ,hogy ma ne engedje hogy beszóljon nekem se ő se más..ma nem tudok az a Bea lenni aki csendben pityereg ha kövekkel dobálják...márpedig senkire nem akarom rászakítani az összegyülytött kínomat..az most nagyot szólna. Február óta gyülytögetem...nincs több hely...nem fér már el ez a sok fáj....pedig az eszem tudja ,hogy nem szabad védeni magam,mert kell a segítsége ,mert nincs hova mennem ,a gyerekeimet meg nem adom,azt soha,pedig megmondta hogy nem vihetem őket ha mehetnékem támad..nincs nekem mehetnékem,csak hagynának békén ha nem velem van bajuk ne engem bántsanak...de tudja mindenki h megteheti...mert maradok..mert pénz nélkül hova? Gyerekek nélkül hova? Most még apa is olyan helyen lakik hogy oda se tudnánk lelépni...rohadt szar az egész...vicc...
A Windows Phone-telefonomról küldtem
